Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Tóth Elemér: Emlékképek Szőke Józsefről
56 Tóth Elemér Emlékképek Szőke Józsefről ELŐSZÓFÉLE Kedd. Este nyolc óra. Megyek át a szobán, és a szemem sarkából látom, hogy a feleségem kíváncsian figyel.- Felhívom Jóskát - vetem oda neki, aztán zavartan elhallgatok, mert belém hasít a döbbenet! Soha többé nem hívhatlak fel, hiszen meghaltál, elköltöztél ebből az árnyékvilágból... Nemrég temettünk... Pedig néhány nappal a halálod előtt még együtt voltunk. Többnyire kedd vagy szerda esténként telefonáltunk egymásnak, amióta leköltöztél Vajkára, hogy hol és mikor találkozunk?! Általában Pozsonyban jöttünk össze, s két-három órácskát üldögéltünk némi bor mellett irodalomról, politikáról beszélgetve. Pár nappal a halálod előtt azonban azt ajánlottad, ugorjunk le Vaj kára egy kis utólagos születésnapi tcreferére (szeptember 16-án töltötted be a nyolcvankettőt!). Ha sejtettem volna, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk, soha be nem tettem volna a lábamat Vajkára... A halálodról nagyapám halála jut az eszembe, aki a betegágyán feküdve örökösen az ajtót nézte-figyelte, noha az egész család ott ült körülötte, csak én hiányoztam. Aztán amikor megjöttem Tornaijáról, és leültem az ágya szélére megfogva pergamenszáraz kezét, miközben eldadogtam a zavart kérdést: Hogy van, nagypapa? Mosolyfélére ránduló száj szeglettel nagyot sóhajtott, és meghalt. Nálatok azonban semmi sem mutatott a házatok körül ólálkodó kaszásra. U- gyanúgy beszéltél, ugyanazzal a szellemi frissességgel-bölcsességgel - talán csak a szemedből, a tekintetedből hiányzott az a bizonyos fény, öröm, játékos derű, amely közel hatvanéves ismeretségünk, barátságunk alatt soha, a legnehezebb megpróbáltatások idején sem tűnt el belőle... Ezen gondolkodtam, ezen rágódtam akkor is, amikor utolért a hír: meghaltál. Nem tudom, nem akarom elhinni. Nem bírok beletörődni... * * * A SZERKESZTŐ, FŐSZERKESZTŐ Valamikor 1959-ben találkoztunk először a Komáromba (a Jókai Napokra) tartó vonaton, jóllehet az írásaidat, a riportjaidat, karcolataidat, tárcáidat és novelláidat már gimnazista koromtól ismertem. Mindmáig őrzöm az általad szerkesztett-válogatott József Attila és Petőfi Sándor versesköteteket, de az Új hajtásokban Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája címen közreadott irodalomtörténeti jelentőségű
