Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Pomogáts Béla: Közös a felelősségünk... Köszöntő az SZMÍT jubileumán - Alabán Ferenc: Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei (tanulmány)
Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei 51 munkáját. Éppen ezért nyitni szükséges minden lehető szakterületen az európai szellemiség irányába, mindamellett természetes módon kell megőrizni és átadni az oktatott nyelvek és irodalmak, kultúrák sajátos értékeit. A besztercebányai Filológiai Karon, fennállása ideje alatt, több mint egy tucat nyelvi specializáció keretében folyt a jövendő fordítók, tolmácsok és elméleti filológiai szakemberek képzése. Ebbe a rendszerbe illeszkedett be a magyar szakos képzés is. S hiába voltak a Filológiai Karnak átlagon felüli eredményei, tízéves sikeres működés után a kart megszüntették, pontosabban az egyetem szervezeti átalakításának keretében tanszékeit, akkreditált alapképzési, mesterfokú és doktoranduszi tanulmányi programjait beolvasztották a Humán Tudományok Karába. A tízéves működés példamutató volt az európai szellemiség gyakorlásában, a külkapcsolatok kiépítésében, szakpublikációk kiadásában, a szabad szellemiség érvényesítésében. A soknyelvüség, a külföldi diákok és tanárok jelenléte, a programok közötti átjárhatóság, s ezáltal az Európai Unióhoz való felzárkózás természetes igényének határozott megjelenése a permanens nyílt és rejtett támadások ellenére jó hírnevet biztosított a tolmácsok és fordítók besztercebányai, mondhatni szlovákiai, képzése számára. A sors fintora, hogy az értelmetlenség és a szűklátókörüség megakadályozta egy nagy ambíciójú egyetemi kar további működését, megtorpantott egy európai szintű és szellemiségű képzési formát, amely azóta hiányzik a szlovákiai egyetemi színképből. S bár a fordítók, tolmácsok és filológiai szakemberek képzése folytatódik, de nem abban a szellemi légkörben, amelyben természetes paramétereit és igényeit létrehozta. A KÉTOLDALÚ KAPCSOLATOK ÉS A „MÁSODIK ANYANYELV” Az Európai Unió a kultúrák közötti párbeszéd javításához tett legutóbbi javaslataiból egyértelműen hangsúlyt kap az a mérsékelt optimizmus, amely a nyelvi sokszínűség kreatív kezeléséből fakad. Az átgondolt stratégiai és metodikai lépések megválasztása előmozdíthatja az európai szellemiség jobb körülhatárolását, erősítheti az unióhoz tartozás érzését és a különböző kultúrák közötti párbeszéd javulását. Kissé reménykedően még azt is hozzátehetjük: elképzelhető, hogy a nyelvi sokszínűség adekvát kezelése az európai integrációnak új lendületet és ihletet is adhat. Az elmúlt évben jelent meg az a jelentés, amelyet az Európai Bizottságjavaslatára létrehozott munkacsoport terjesztett elő „Hálás feladat” címen, s melyben a soknyelvüség előnyeit és kihasználható lehetőségeit felmutató ajánlások születtek. Alapvető problémáról van szó, mivel a sokféle nyelv és kultúra mögött sokszínűségen alapuló különböző identitások húzódnak meg, melyeknek összeegyeztetése, kezelése egzisztenciálisan fontos tényezővé lépett elő. Jele-nünkben Európa szintén a maga identitásának a meghatározásán gondolkodik, úgy, hogy annak tartalmi része bármit is kizárna, s közben megőrzi a világra való nyitottságát. A nyelvi sokszínűség tartós beemelése az európai népek és intézmények életébe, mindennapi gyakorlatába olyan elérendő célnak számít, amelynek alapvető
