Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Pomogáts Béla: Közös a felelősségünk... Köszöntő az SZMÍT jubileumán - Alabán Ferenc: Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei (tanulmány)
Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei 49 A FORDÍTÁS ÉS TOLMÁCSOLÁS JÖVŐJE Korunk igényeinek megfelelően az emberek gyakrabban tanulnak idegen nyelveket, mint az előző időszakban. Ez annak is a következménye, hogy többet u- taznak külföldre és sokkal gyakrabban érintkeznek külföldiekkel. A más nyelvek és kultúrák iránti nyitottság és a tolarencia mellett a nyelvi sokszínűség tiszteletben tartása az Európai Unió alapvető értékei közé tartozik, amit már a szervezet 2000- ben elfogadott alapjogi chartája is kimond, és egyben megtiltja a nyelvi alapon történő megkülönböztetést. Ennek az elvnek köszönhetően az unió nem a különbségeket elmosó „olvasztótégely”, nem is az „Európai Egyesült Államok” szerveződése, hanem olyan közösség, amelyben a sokféleség igazi érték. A 2007-ben aláírt Lisszaboni Szerződés értelmében is az unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja a kulturális örökség megőrzését, további gyarapítását. Azzal, hogy többen tanulnak idegen nyelveket - és az új stratégiai szintű megoldás értelmében a nyelvtanulás élethosszig tartó folyamattá válik, mely nem érhet véget az iskolai tanulmányok befejeztével -, a fordítás és a tolmácsolás iránti igény nem szűnt meg, sőt egyre fontosabbá válik és egyre nagyobb teret kap. Umberto Eco, a neves olasz író és gondolkodó állította: „Európa közös nyelve a fordítás”. A globalizáció és az Európai Unió fokozatos további tagországokkal való bővülése egyre több fordítást tesz szükségessé minden téren. A jó fordítás igényes szellemi munka, amely nemcsak nyelvi, hanem - szakszövegek esetében - elmélyült szakmai ismereteket is feltételez. Legújabban gépi fordításról is beszélhetünk, bár ennek használhatósága korlátozott, mivel a forditásszoftverek segítségével csupán hozzávetőlegesen alkothatunk képet egy idegen nyelven írt szöveg tartalmáról. Ezért a fordítás különböző szintű szakoktatása során nem is alkalmazzák, és későbbi gyakorlati felhasználhatósága is korlátozott. A képzés általános idevonatkozó tanulsága is azt bizonyítja, hogy a fordító és a szöveg egyedi és specifikus kapcsolatát nem helyettesítheti más eszköz, a minőségi fordítás ui. figyelembe veszi a kontextust, a nyelvtani szabályokat, a szöveg szerkezeti felépitését, a stílust, a nyelvi és szójátékok, valamint szóképek, szinonimák és más alakzatok eltérő értelmezési lehetőségeit. A fordítónak szakszövegek fordítása esetében szaktudását, jártasságát kell mozgósítania, a szépirodalmi szövegek (versek, regények, novellák, drámák) átültetésekor viszont elsősorban kulturális háttérismeretre, stílusérzékre és egyéni tehetségre van szüksége. Éppen ezért a különböző szintű gépi fordításokban és nyelvi technológiákban nem a fordító helyettesítésének, hanem a fordítás egyfajta megkönnyítésének bizonyos eszközét kell látnunk. Erre példának hozható fel az EU intézményeiben dolgozó fordítók munkája, amely mind formai, mind tartalmi szempontból összetett és kötött. A jogi, szakpolitikai és adminisztratív szövegek fordításánál különösen fontos a formátumokra vonatkozó szabályok szigorú betartása és az adekvát hivatali stílus
