Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Tóth Elemér versei (Krizantémos délután, Már csak..., Gyere velem, Régen királyfi voltam, Az éjszaka dala, Játék, Látomásos dal, Nehéz út)
30 Tóth Elemér versei Játék Örökké fényes hidakat vertem hozzád. Reméltem, az örömöd azon hozod át. Örökké a remény kaptatóját jártam. Reméltem, találkozunk hűségben, vágyban. Örökké kapaszkodtam volna a fényre. Reméltem, csillagnak állsz fölém az égre. Örökké biztattam magam fájva, esdve. Reméltem, hitet varázsolsz a szívembe. Örökké mint kit az élet már kifosztott. Reméltem, megtréfáljuk együtt a sorsot. Látomásos dal A napok véres bozótján taposva a sebzett este lábad elé hever, s kuvikhangon nyöszörög fájdalmában. A szél virágokat sikoltva rohan neki az árva domboldalnak, ahol fehér zászlaját lobogtatja a meggy. Egyébként minden nyomorultul csöndes. A csillagok egymás hátára másznak, s az ezüstfejű pásztor képe ragyog.
/
