Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Tóth Elemér versei (Krizantémos délután, Már csak..., Gyere velem, Régen királyfi voltam, Az éjszaka dala, Játék, Látomásos dal, Nehéz út)
Tóth Elemér versei 31 A karom őserdejében megbúvó simogatás éppen indulni készül, hogy megérintse a botor világot. Látod?! A sebzett napok, esték szíve kalimpálva veri az öreg időt, és mindannyiunknak fogja a kezét. Nehéz út Gyiire Lajosnak szeretettel Nehéz az útja annak, kinek tiszta a lénye, vén szívéből harapnak a tolvajok ebédre. Nehéz az útja annak, akiben fáj a lélek, akit magára hagytak már régen a tündérek. Nehéz az útja annak, ki szembemegy az árral, aki minden kalandnak a sűrűjébe lábal. Nehéz az útja annak, kinek békés a híre, akin mások aratnak, kinek nincs igaz híve. Nehéz az útja annak, aki nem tud hazudni, akit rendre becsapnak, kinek nincs hová futni Nehéz az útja annak, kiben szelíd a lélek, vén szívén lakomáznak hiú, öntelt sintérek.
