Irodalmi Szemle, 2010

2010/12 - Tóth Elemér versei (Krizantémos délután, Már csak..., Gyere velem, Régen királyfi voltam, Az éjszaka dala, Játék, Látomásos dal, Nehéz út)

Hol láncolt szívvel álltam, s átkozódtam. A társam,

a semmi maradt rendre, ég talpára szegezve.

Egykor királyfi voltam, holdfényben kóboroltam,

s a langyos virradatban ébredtem rá: Tavasz van!

Az éjszaka dala

Az éjszaka hüvösödő köpenye a falu fölé lebben.

A kenyérillatú szél a konyha felől közelít a gyökérfogakkal földbe harapó eperfához, minden igazi porta, minden igazi gazda jelképéhez.

A hasas égbolt

éppen csillagokat fial

az egyre mélyülő sötétségbe,

s a hold fényes,

ezüst csipkéket terít a tájra,

ahol a források szemét

kóbor őzek nyalogatják.

Zsibongó madarak karcsú fák hajában.

Cirpelő tücskök vén bokrok homlokán.

Vicsorgó ebek rozzant palánkok mögött.

Az éjszaka dala:

Tóth Elemér versei 29

Csönd!