Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Tóth Elemér versei (Krizantémos délután, Már csak..., Gyere velem, Régen királyfi voltam, Az éjszaka dala, Játék, Látomásos dal, Nehéz út)
28 Tóth Elemér versei Már csak a gödörig a földben. Már csak a rút férgek hadáig. Már csak várni, hideglelősen: éj lopakszik. A lélek fázik. Gyere velem Gyere velem - zokog a szél. Gyere velem - ragyog az ég. Gyere velem - s beszélj, beszélj, mert szeretem a hangodat, mert számomra te vagy a nap, s te vagy a puha alkonyat. Gyere velem - a táj remeg. Gyere velem — jön ránk a fagy. Gyere velem - megvédelek, mert mondok bűvös éneket, mert elűzöm a rémeket, s könnyeket adok - életet. Régen királyfi voltam Régen királyfi voltam, holdfényben kóboroltam. Szerelmeket kerestem, mert ahhoz volt csak kedvem. Gyöngédséget reméltem, de kétely volt a részem. Magány. Tékozló hajnal járta a táncát rajtam. Vadállat nyargalt este, a végtelen terekre. Hol hosszú, szívós kínban, aggályok között nyíttam.
