Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Tóth Elemér versei (Krizantémos délután, Már csak..., Gyere velem, Régen királyfi voltam, Az éjszaka dala, Játék, Látomásos dal, Nehéz út)
27 Tóth Elemér versei Krizantómos délután Szép krizantémos délután, ajtónkon november kopogtat. Az élők komor napja ez — föl, szívemig kúsznak a holtak. A fák sorfala szomorú, az ősz ruháján sárga foltok. Árvák kegyteljes ünnepe - virágos sírok közt bolyongok. Szavak nélkül fohászkodom. Gyászruhás madarak köröznek. Hasogatják kék vásznait a békességes, puha csöndnek. Már csak... Már csak a szobám négy faláig. Már csak a könyvekig a polcon. Már csak az asztalon fehérlő papírokig - dohogom, morgom. Már csak az asztalnál a székig. Már csak a versig a papíron. Már csak a meglódult reményig, a toliamig, amellyel írom. Már csak a puha, meleg ágyig. Már csak az álmot termő csöndig. Már csak az ablakban a holdig - kerek képén vigyor vörösük.
/
