Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Pomogáts Béla: „A történelmet nem lehet kitalálni...”
25 Pomogáts Béla „A történelmet nem lehet kitalálni.. (.Köszöntő és köszönet) A Magyar Kultúra Alapítvány budapesti székhazában (Szentháromság tér 6.) barátai és tisztelői november 8-án köszöntötték Dobos Lászlót 80. születésnapja alkalmából. Az irodalmi és társadalmi élet reprezentánsai közül többen tollat ragadtak. hogy kifejezzék tiszteletüket iránta. Az alábbiakban Pomogáts Béla irodalomtudós gondolatait közöljük. Dobos László nevét a demokratikus mozgalmak 1968-as csehszlovákiai kibontakozása idején ismertem meg, ahogy megismerte az ország, a magyar irodalmi és politikai élet. A reménykedés és a bizalom csillaga alatt történt ez az ismerkedés: reménykedtünk abban, hogy az addig (majd néhány hónap leforgását követve azután) szinte történelmi őrlőmalmok közé kényszerített csehszlovákiai társadalom és természetesen a még keservesebb helyzetbe taszított ottani magyarság sorsa fordulat előtt áll, és bíztunk abban, hogy ennek a fordulatnak a kisebbségi magyar közösség képviseletében mások mellett, ám mindenképpen az első helyen Dobos László lesz a vezetője. Akkor és azután úgy reméltük, hogy amit Magyarországon Illyés Gyula (és mellette Nagy László, Csoóri Sándor és Sánta Ferenc) képviselt, azt Erdélyben Sütő András, Felvidéken pedig Dobos László képviselheti: vagyis a nemzeti folytonosság és szolidaritás ügyét. Történt, ami történt - a változó idők megcsalták reményeinket (már ahogy ez lenni szokott), a kelet-közép-európai történelem visszazökkent a megszokott kerékvágásba. Dobos Lászlónak is fel kellett adnia azt a szerepet, amelyet a történelem múlandó kegyelme folytán egy időre megkapott. Először miniszteri tisztséget kapott, a szlovákiai magyarság kulturális és társadalmi szervezetének: a Cse- madoknak elnöke lett, egy időben, már a szovjet megszállás után, a Madách Könyvkiadó vezetője volt, majd hamarosan a közélet senki földjére került. Nem csak tisztségeitől fosztották meg, a megszólalás jogát is elvették tőle, és csak 1989-ben térhetett vissza a közéletbe, midőn ismét a felvidéki magyarság mozgalmainak, politikai képviseletének egyik (legnagyobb hatású) vezetője lett. Közép-európai tapasztalatok értelmében, ha egy tehetséges és nagyra hivatott embert megfosztanak a közéletben betöltött szerepétől, megtalálja a cselekvésnek egy másik terét, amelyen továbbra is töretlenül szolgálhatja azokat az eszményeket
