Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Kulcsár Ferenc versei (Október, dió - mindhalálig, R. C. nyírfácskája, Mintha, Esti mese, Sóhaj)
Kulcsár Ferenc versei 21 Esti mese Ha mesebeli, csodálatos világunknak volt kezdete, lesz, talán, vége is - kezdi R. C. aznap esti meséjét Zének az Ezeregyéjszaka megtekintése után. Vagy nem lesz vége, hanem a kígyó önnön farkába harap - születésünk feje meghalásunk farkába -, élő kört rajzolva a mindenség falára, és így lélegzik tovább, szerelmetes önmagában. De lehet, hogy a világ - és életünk - a kezdet kezdetén is kör volt, s csak gurul, gurul, gurul, és lélegzik örökké. Igen, meglehet, hogy a teremtés kerekeken száguld - folytatja meséjét R. C. -, és Istennek eszébe sincs rálépni a fékre. Esetleg a teremtés kolosszális automobiljának nincs is fékrendszere - nem tudni, hiszen az Isten a világot úgy adta az emberek elméjébe, hogy az ember meg ne foghassa mindazt a dolgot, amit О cselekszik kezdettől fogva mindvégig... És így van ez jól - mormogja R. C. Zének -, hisz Istenünk müve örökké megáll, ahhoz nincs mit adni és nincs mit elvenni belőle: titokbeli kegyelem ez számunkra, kedves Zé - fejezi be R. C. aznap esti meséjét, felöltve hálóköntösét. Sóhaj Én istenem, én istenem, mért nem GYÁSZOLSZ, szentem velem írja R. C. egy papírra, mely szentek neveivel zsúfolásig írva. Én istenem, én istenem, mért nem ÖRÜLSZ, szentem velem javítja ki R. C. első mondatát, nem feledve soha egyetlenegy szavát.
