Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Kulcsár Ferenc versei (Október, dió - mindhalálig, R. C. nyírfácskája, Mintha, Esti mese, Sóhaj)
20 Kulcsár Ferenc versei R. C. nyírfácskája Díszeid a havas Hold letépte, drága! Ó, hamupipőke-árva, állsz a hóban dermedt-csontfehéren, boszorka-varjak gyászt írnak feletted az égen. Állsz a fagyban jéggé váltan, kedves, dércsipkézte ágaidra süvöltők serege repdes: pittyegnek, rebegnek, villognak, lingálnak - panaszolván rossz sorsuk a világnak. Nagy egek hava száll, a lélek sírdogál, s lázban égsz te is, nyírfácska, drága: ó, ma minden, ami él, minden, minden árva — a Hosszú Éjek Holdjának didergő havában társtalanok a csillagok s a magas ég gazdátlan. Mintha A Lélek azt mondja R. С.-nek: írj! Mondd ki - mindenki helyett, mindenkiért! És a Fiúnak, akit közénk vetett? Igen, neki is, neki is azt mondja a Lélek: írj! Mondd ki - mindenki helyett, mindenkiért! S mit tesz ő, a Fiú? Most is úgy cselekszik, mint mindig: többértelmüen. Úgy tesz, MINTHA. ír, mindazonáltal mégsem. Cselekvés és tétlenség között fénylik. Igen és nem között mosolyog, hogy fénye és mosolya nem emberi titkához kössön bennünket. Mert mit is tesz? ír: a gyermek Jézus, ahogyan ember gyermekéhez illik, porba ír madarat, de mégsem, mert utolsó ujjvonása után írása eleven madárként elrepül. Aztán még egyszer ír: a férfi Jézus, miután megdorgálja a háborgó tengert és élesítitja a vihart, a vízen járva erős hitet s öröklétet ír. Igen, a Fiúisten kétszer írt, egyszer a porba, egyszer víz hátára: mindenki helyett és mindenkiért. R. C. csak egyszer ír, igaz, egy életen át. De mikor fog úgy írni, mint Jézus: boldogságtól tágra nyílt és zokogástól lezámlt szemmel - porba és víz hátára?
