Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - MARGÓ - Fónod Zoltán: „Hogyan tovább...” Húszéves a Szlovákiai Magyar írók Társasága
91 MARGÓ Húszéves a Szlovákiai Magyar Írók Társasága „Hogyan tovább.. „Mozgalmas évek voltak az elmúltak”, Írhattuk, mondhattuk húsz évvel ezelőtt, amikor először nyílt alkalom arra, hogy az 1989-ben születő demokrácia „überolja”, meghaladja a múltat, a „sohse voltat!”, mellyel az 1948-as változásokat szoktuk emlegetni. A magyar üldözés évei után a „februári fordulat” megváltás volt a magyar kisebbség számára, azonban az „önkényesen” adagolt demokrácia — a későbbi évtizedek kudarcaival együtt - reményvesztetté tette azokat is, akik bíztak/hittek a változásokban. A „letűnt korszak” a maga kitérőivel, torzulásaival a „másként gondolkodás” minden formáját elítélte, így nem volt véletlen, hogy a polgári demokrácia mindennapjaitól többet vártak azok, akik 1989 novembere után a szabadság és a jogegyenlőség reményeivel fogadták az európai méretű változásokat. Vonatkozik ez az önálló magyar írószervezet megalakulására is. Az írószövetség Szlovákiai Szekciója keretében 1954-ben alakult meg a „magyar munkaközösség”, melynek tevékenysége az első években inkább az önképzőkörhöz hasonlított. Huszonkilenc nevet tartalmazott az első nyilvántartás, közülük csak négyen voltak az írószövetség tagjai. Mivel az első köztársaság íróinak jelentős része a magyarságot sújtó jogfosztó intézkedések miatt Magyarországra települt át, a kisebbségi magyar irodalom folytonosságát néhány író (Egri Viktor, Fábry Zoltán, Sas Andor, L. Kiss Ibolya, Rácz Olivér, Csontos Vilmos, Szabó Béla) jelentette. A későbbi években a Szlovák Szekció a Szlovák írók Szövetsége néven működött (1954 áprilisától), 1969-ig azonban szerves része volt a Csehszlovák írók Szövetségének. Az államjogi kérdés rendezése idején (1969 júniusában) önállósodott a Szlovák írók Szövetsége. Ezt a megnevezést 1989 decemberéig megtartotta. A szervezet tagozataként működött a magyar, illetve az ukrán írók szekciója. A „hőskor” erényei közé tartozott az Irodalmi Szemle (1958), valamint a Madách Könyv- és Lapkiadó (1969) „kiverekedése” is. A Magyar Tagozat vezetősége a hatvanas években állhatatosan védte a magyar helységnevek használatának elvét, továbbá a kisebbségi jogokat az oktatás és a kisebbségi kultúra területén, és szembeszállt azokkal a törekvésekkel, melyek az irodalmi élet korszerűsítését, új irányzatok megjelenését ellenséges, eszmeileg kétes tevékenységnek minősítették. A Magyar Szekció vezetősége az elsők között foglalt állást (1968 márciusában!) a nemzetiségi kérdés rendezése mellett. Ez a magatartás később, a konszolidáció éveiben, 1970 után - egyes írók esetében - ürügyként szolgált a megtorlásokra. A Magyar Szekció munkájában a változás előjele az a tisztújító taggyűlés volt, melyet 1987 tavaszán tartottak. 1988 decemberében — több hónapos csatározás után -
