Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Katonásdi és a T-34-es lakókocsi (3) (Napló)
83 Gál Sándor Katonásdi és a T-34-es lakókocsi (3) Napló V Az előléptetés különösebben nem érdekelt, tudtam az okát, s az egészet, mint tényt tudomásul vettem Legfeljebb századparancsnokom ugratására volt jó, aki minden „előléptetési” alkalommal jelezte, hogy most már biztos a második - tize- desi - szalag... Csakhogy ő nem tudta, hogy van, akinek erről egészen más a véleménye. Századparancsnokomnak a folyamatos kudarcok után felhívtam a figyelmét arra, hogy én magyar vagyok, s nyilván ez az előléptetés fő akadálya. Tiltakozott erősen, de későbbi szorgalma sem járt eredménnyel. Ilyen, s ehhez hasonló események tarkították a fogyó napokat. De megtörténtek ennél nagyobb, durvább méltánytalanságok is. Korábban már írtam otthoni vadászatainkról. Ebből következett, hogy a „mozgó célpontokat” - fácánt, nyulat, vadkacsát stb. - elég nagy biztonsággal lőttem. Itt a seregben ezt a tudományomat kellő mértékben kamatoztathattam volna, de kiderült, hogy jobb, ha a szürke átlaghoz igazodom. Az történt ugyanis, hogy egy alkalommal a Dobrá voda-i lőtéren ronggyá lőttem az álló és mozgó maketteket. Teljesítményem komoly meglepetést okozott. Századparancsnokom a felsorakozott legénység előtt dicséretben részesített. Utána pedig közölte, hogy ennek jutalmául az egész század az én vezérletem alatt teszi meg a kaszárnyába vezető utat - gyalog... Dobrá vodától (Jó víz) a kaszárnyáig a távolság - dülőutakon, s három, vagy négy, általunk szétlőtt egykori német településen keresztül - több mint negyven kilométert jelentett. Az átlagos „menetgyorsaság” pedig hat kilométer óránként. A tisztikar pedig, századparancsnokommal együtt felkapaszkodott a „vétrieszka” (V-3S teherkocsi) platójára és elberregtek Janovice felé. Megtapasztalhattam a megalázás újabb, eddig ismeretlen, s eléggé morbid módját. Azonban nem sokkal később egy „rendkívüli esemény” hozadékát katonaidőm végéig élvezhettem. Az eseményt megpróbálom rövidre fogni. A harckocsikból való éleslövészet gyakorlására több variáció létezett. Kezdetben ún. „betétcsővel” lőttünk, amelybe húsz milliméteres cementezett acéllövedék került. Ezeket a
