Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: A rebellis (3) Történelmi játék
76 Gyüre Lajos ha kell, minden világi és egyházi méltósággal szembeszállók érte!... Sarolta: Édes istenem! Már csak ezért is érdemes volt fáradnom, hogy igy lássalak! Hogy erőt gyüjthessek a továbbiakhoz is!... Ferencem! Neked ki kell jutnod innen, bármi áron is! Ezek a falak!... Szörnyű, szörnyű!... De akkor is ki kell jutnod, hogy védhesd magad!... Ezek elveszejtenek!... A hadügyi tanács már összeült... és semmi jót nem várhatunk tőlük! Rákóczi: Szirmai István rabtársam — ajánlotta, hogy a ruházatomból általa küldjék ki egy vajákos asszonynak, s az az ő pártos szellemeivel kiszabadíttat engem! Sarolta: Jaj, csak azt ne! Vétkezel Isten ellen! Inkább az ő segítségét kérjük!... Talán az isten is úgy rendelte, hogy Lehmann kapitány látva a császári ház ármányosságát, segítségünkre van, és kiszabadulsz ebből a pokol kapujából... Én csak egyet nem foghatok fel: miért gyűlöl téged annyira a császár, Kollonics meg az udvar? Hányszor törtek már az életedre, kevertek mindenféle intrikába?!... Mit vétettél nekik? Rákóczi: Azt, hogy élek!... Hogy nem léptem be a rendbe... átadva vagyonomat nekik... hogy látom csalárdságukat... mohóságukat, hogy akarnak elnyelni szinte fulladásig egy népet, mely nem hajtja iga alá fejét, s emberhez méltó életet akar élni szabadon... és én ezt tudom. Ezért útjukban állok... Úgy is mondhatnánk, hogy családunk fátuma ez! Nagyapámnak itt vették fejét! Apámért nagyanyám kétszázezer aranyat fizetett, nekem talán az ég azt rendelte, hogy kövessem az előttem járókat!... Fej, és jószágvesztés!... De látod már lassan virrad, s mi azzal töltjük az időt... amit úgy is tudunk mindketten... Oh, kedvesem!... Mennyit kell még miattam kiállnod! Sarolta: Még bírom! De ha tudod, hogy így van, miért nem veted eléjük minden vagyonod, mint kutyáknak a koncot?... Marakodjanak rajta!... Akkor tán lecsillapodnának. Rákóczi: Nem, kedvesem!... Mert holnap vagy holnapután kezdődik újra minden! Gyilokkal, ármánnyal, míg csak élek! Nem. Sarolta: Más utat kell találni! {egymást ölelik, nem hallják a kopogást, belép Lehmann, ekkor bontakoznak ki az ölelésből) A kapitány úr már tudja az ítéletet? Lehmann: Még nem! De minden pillanatban megérkezhet. Nincs veszteni való időnk, ha cselekedni akarunk! Rákóczi: Akkor valóban ne vesztegessük hiába az időnket! Kapitány úr, ön többet megtesz értem, mint amennyit a regula megenged! Megéri ez önnek? Lehmann: Gróf úr, az ön ügyét igazságtalanul ítélik meg. Önnek nincs bűne! De az semmit nem jelent! Attól önt nyugodtan fejvesztésre ítélhetik. Önnek sok az ellensége. Nemcsak az osztrák hivatalnokok. A magyar főurak közül is sokan az ön fejét akarják. Amíg ön él, addig az ő lelkiismeretük nem tiszta! Nincs mire hivatkozniuk, miért nem csatlakoztak önhöz, nemzetük felszabadítási tervéhez! Ellenben ha önt kivégzik, már van mire hivatkozniuk! „Lám, a nagymúltú Rákóczi családdal is hogy elbántak a Habsburgok! Akkor mit akarok én, akinek se vagyona,
