Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: A rebellis (3) Történelmi játék
A rebellis (3) 77 se hatalma nincs annyi, mint a Rákócziaknak!?” Rákóczi: De az ön uralkodója, Fridrich támogat engem! Megirta a levelében. Ön is láthatta, megmutatta a feleségem! Lehmann: Fridrich, az én uralkodóm igazságos, de a Habsburgok nem szeretik! Lehet, hogy éppen azért fogják elítélni, mert ő kérte az ön szabadulását! Higyjen nekem! Ne bízzon a bírák jóindulatában! Találjon más utat a szabadulására! Rákóczi: És erre éppen ön biztat? Lehmann: Mivel tudom, hogy ön ártatlan. Nekem az én uralkodóm szava a döntő. És az igazság. A bíróság már összeült, és bármely pillanatban meghozhatja a döntését. Akkor viszont már késő azon gondolkodni: mit is lehetne csinálni. A halálra ítéltet állandóan éjjel-nappal strázsa őrzi, nehogy kárt tegyen magában, mert akkor elmarad a kivégzési ceremónia. Nincs látnivaló, pedig a kivégzésre összesereglett bámészkodóknak cirkusz kell! Sarolta: Akár a rómaiaknak hajdanán! Lehmann: Vért akarnak látni! Hogy üti le a bakó a fejét a szerencsétlennek. Sikerül- e egy csapásra, vagy nem! Még tán fogadást is tesznek rá! Színjáték az egész! Hogy vérre, életre megy, az a közönséget nem érdekli! Azért mondom, gondolja meg gróf úr, hogy mit is akar tenni, amíg nem késő! Én itt vagyok, nemsokára itt lesz Bécs- böl az öcsém is, ő is segít, ha kell! Akkorra tudni szeretném, hogyan döntött. Sarolta: Nem lehetne a bírósági döntést mégiscsak megvárni? Hátha kedvező lesz! Lehmann: Ha engem kérdez, grófnő, én csak azt mondhatom: ne várja meg a bíróság döntését, mert az más nem lesz, mint fejvesztés! És én abban nem segédkezek! Az én kezemhez ne tapadjon ártatlan ember vére!... Más kiutat nem látok, hát akkor inkább legyen a szökés! Rákóczi: De hogyan? Ebből a sasfészekből?! Lehmann: Van rá mód!... Csak veszélyes!... Nem biztos a siker. Rákóczi: Hogyan? Lehmann: A hátsó kapun. Az az esti kürtszóig nyitva van. Átveti magát a falon, és már szabad az út. A vizesárkot átúszva már várhatná önt a grófnő egy kocsival. A többi az önök dolga. Rákóczi: Az nem jó!... Kocsival nehéz a menekülés! Csak az utakon mehetünk, a- zokat meg elállja a katonaság, miután a szökést észrevették... Azonkívül meg, ha engem elfognak, legfeljebb visszahoznak ide. De ha a feleségem is velem van, ide kerül ő is. Ki neveli fel akkor a fiainkat?! Lehmann: Igaza van! Egyedül egy lovas akár egy kísérővel hamarabb menekül... Hát akkor holnap, mielőtt az esti kürtszó elhangzanak.. Akkor vált a strázsa, az a legalkalmasabb pillanat!... Az öcsém, Lehmann zászlós hoz önnek egy dragonyos kabátot. Azt vegye fel! Rákóczi: Akkor holnap a kürtszó előtt! (a feleségével sokáig ölelik egymást, majd Sarolta Lehmannal el)- a fény lassan lemegy -
