Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: A rebellis (3) Történelmi játék
A rebellis (3) 75 Mégiscsak meghallgatott az én istenein!... {fejével int a kapitány felé)... A kapitány? Sarolta: Igen... Ő segített... Ferencem! (zokogva) Mindenem!... Csakhogy láthatlak!... Édes istenem!... Köszönöm, hogy megadtad nekem ezt a percet! Rákóczi: {a kapitány felé) Uram! Örökre lekötelez! Az ön nagylelkűsége határtalan!... Ha én nem is tudnám helyzetem folytán illően megköszönni azt, amit értünk tesz, de a feleségem megtalálja majd a módját, hogy... Lehmann: {elhárító mozdulatot tesz) Gróf úr, ennyit tehettem! Az éjszaka az önöké! Hajnalban, ahogy mondtam, hármat koppantok, akkorra, grófnő, öltözzön vissza a ruhába, amelyikben jöttünk, s várjon! {el) Rákóczi: Saroltám! Miért vállaltad ezt a férfit is megterhelő utat? Sarolta: Édes Ferencem! Érted mindent vállalok! Csakhogy veled lehessek utolsó percünkig... Rákóczi: A gyerekek? György és a kicsi József, a csecsszopó apróság? Nem betegek? Jól van mind a kettő?... Mondd, mondd! Sarolta: György már tipeg, néha lehuppan, s akkor elgörbül a szájacskája, de nem sír... József még csecsen van a dajkánál... De te hogy élsz itt?... Mondd, mit tegyek, hogy mielőbb szabadulhass innen?... Aspremont minden követ megmozgat, barátokat kér meg, hogy szóljanak az érdekedben, de mintha süket falaknak beszélne, semmi eredmény! A császár hajthatatlan, talán még ha engedne is, de a tanácsadói, azok semmit! Pedig már az angol, a porosz uralkodó is üzent neki! Rákóczi: Élhetnél nyugodtan, hercegnőhöz illő módon, nem így, bujkálva, mint valami törvényen kívül álló vajákos asszony... feláldozod fiatal éveidet, alázkodsz pöffeszkedő méltóságok előtt, akik lábad sarkáig sem érnek fel, csakhogy bejuthass hites uradhoz ez átokkal terhes falak közé.... kockára téve jó híredet, azt a látszatot keltve, hogy kegyeidet osztogatod a rabláncon élő férfiak őrzői között... Mondd, megérdemlem én ezt?! Sarolta: Ferencem! Az első pillanattól, hogy Kölnben előtted álltam, reszkettem a boldogságtól íme, értem jött egy férfi, egy daliás ifjú, ki nem rangomért, nem vagyo- nomért, családom jó híréért keresett meg a birodalom ezer meg ezer leánya közül!... értem jött, engem választott. S én alig vártam azt a percet, hogy az övé lehessek testestül-lelkestül 16 évesen... Soha más férfit nem kívántam, de mikor téged megláttalak, elöntött valami forróság, egy addig soha nem tapasztalt érzés: a tied akartam lenni egy életen át! Rákóczi: Mikor megláttam azt a kis medaillont a sógorom kezében, még bennem élt elvesztett menyasszonyom emléke... de valami isteni sugallat azt mondta: eredj, keresd fel e gyönyörű leányt, és szíved megnyugszik isten akaratában... Mikor végre megláttam felém mosolygó, hamvaspír tekinteted, úgy éreztem, mintha már évek óta ismernélek... lehunyt szemmel is láttam arcod gödröcskéit, leomló szőke hajfürtjeid, és nem törődtem tovább sem Kollonics érsek, sem a császár haragjával, várható büntetésével, hogy jóváhagyásuk nélkül álltunk az úr színe elé eskütételre... Csak azt tudtam, ezt a teremtést nekem rendelte az én mindenhatóm, s
