Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: A rebellis (3) Történelmi játék
68 Gyüre Lajos Sarolta: {fiatalos szeleburdisággal) Csak ne irigykedjék az én bölcs, előrelátó sógorom! Ez a mi nászutunk!... Vagy nem? Aspremont: {megértőn) De!... Az édes húgom!... Az!... De Bécs még messze van, s idejében el kell indulnunk, hogy napszállatra odaérjünk! Sarolta: Jó, akkor megyek, s utánanézek, hogyan pakolták fel a stafírungomat! (-viccelve) A kelengyémet! {ugrándozva el) Aspremont: {bosszankodva) Még mindig nem váltották át a lovakat! Rákóczi: És hol maradnak a mi fogatosaink?... {fel-le sétál) Már rég elő kellett állni a hintának is! Ránk esteledik, mire elindulunk! Aspremont: Megyek, s intézkedem! {el) Futár: {bejön, körülnéz, majd Rákóczihoz) Ön kicsoda? Rákóczi: Ezt inkább én kérdezhetném öntől! Honnan jött, és mit akar? És hogy jutott be egyáltalán ide? Futár: Azt nem mondhatom meg... Különben mindegy. Egy nemes urat keresek... Bizonyos Ragozzi grófot.... Levelet hoztam neki. Rákóczi: Az én vagyok, {nyúlna a levélért) Futár: Azt mondhatja más is. Csak a saját kezébe. így szól a parancs!... Onnan fogom tudni, hogy igazat mond-e, ha megnevezi első jegyesét. Rákóczi: A megholt Hessen-Darmstadti Magdolnát? Futár: A levél tehát önnek szól! {átadja, aztán kimegy) Rákóczi: {feltöri a pecsétet, és olvas, miközben megjelenik vetített képen a megholtnak hitt Magdolna) Gróf Ragozzinak, Munkács, Sárospatak, s a többi urának saját kezébe!... Mikor ezt a levelet olvassa, jusson eszébe fogadalma, melyet irányomban tett apám, s családom előtt, szerződésbe foglalt eljegyzett mátkájának tekintve magam. Ezt megerősítette titkos találkozásunk is, hol esküvel fogadta: Itáliából való hazatérése után első dolga lesz engem meglátogatni. Ön, gróf úr erről megfeledkezett, cserbenhagyva hites jegyesét. A szégyenpír égeti az arcomat, ha arra gondolok, hogy egy magyar főnemes, ki eskü alatt szavát adta, s azt nem tartotta meg. Feltolta magát fejedelmi házunkba, behálózta atyai unokabátyámat hízelgő modorával elnyerve annak barátságát, házunkba belopva magát félrevezetett minket, gondolván, hogy e házassággal a császári ház közvetlen rokonságába bekerül. Am hazatérte után mégis úgy döntött, hogy a francia udvar fényesebb jövőt biztosít nagyságodnak... saját halálhírét terjesztve, amelyről családomat Eleonóra csá- számő értesített, megszabadul az immár terhessé vált jegyességtől.... Teremtő istenem! Madien, kedvesem! Ön él?! Nem halt meg?... {fel s alá járkálva)... De miféle fátumnak vagyunk a játéka? Micsoda cselszövés ez megint?!... De hisz én kaptam meg a sógorom által a levelet itáliai utazásom közben, melyben arról értesít, kedves Madien, hogy ön hirtelen elhalálozott. Madlen: {sértődötten) Ne alakoskodjon, gróf Ragozzi! A fondorlat bevált! Ön megszabadult a terhessé vált kötelékétől, immár szabadon választhatott új mátkát. Sőt, nem átallotta az egész udvart értesíteni Eleonóra császárné által halála híréről,
