Irodalmi Szemle, 2010

2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: A rebellis (3) Történelmi játék

A rebellis (3)

69

hogy az új ara előtt gáncs nélküli lovagként jelenhessen meg!

Rákóczi: (magát igazolva) Mikor hírét vettem halálának, hátrahagyva minden málhámat, Velence szépségében való gyönyörködésem, megutálva siettem haza. Télvíz idején, hóviharban, kíséret nélkül, mindössze egy sváb vezetővel vágtam neki a simmeringi hágónak a tél dühöngése közepette...

Madlen: Gróf úr! Tudja mi az, mikor a szeretett nőt - szeretett nőt - elhagyják? Megszégyenítik?... Hogy micsoda fájdalom a megcsalatás?... Mióta hírét vettem halálának, udvarunkban gyászt hirdettünk. Sajnáltam fiatal életének pusztulását, családjának romlását. Megtört szívvel tartóztattam magam a hívságoktól, nem adtunk estélyeket, várva a gyászév leteltét, és íme, ön virul, egészséges, mi több, oltár elé visz egy leánygyermeket, ki még meg sem ismerte jószerivel ezt a bűnös világot. Megszegi adott szavát, esküjét. Gróf űr, ön visszaélt egy ártatlan, a katholika hitben nevelkedett leány bizalmával! Nevem meghurcolta, nevetség tárgyává lettem. Társaságba nem mehetek - bár szemközt nem mernek nevetni rajtam családom haragjától félve -, de hátam mögött összesúgnak, kigúnyolnak: „Nézzétek, ott van Ragozzi gróf elhagyott mátkája!” Gróf úr, ön megszégyenített engem!

Rákóczi: (védekezőn) De én nem...

Madlen: {folytatja, oda sem hallgatva) Most, hogy házasságáról hírt kaptunk, már csak egy dologra kérdezek rá: ön, mint a katholika hitben nevelkedett férfiú, hogy áll majd isten színe elé, miként vallja be gyóntató atyjának a jegyességünket, es- küszegését?!

Rákóczi: De hercegnő! Ekkora fondorlatosságot miért tételez fel rólam?... {Madlen eltűnik) Vajon miféle ármánykodás hálója vesz körül?... Mivel érdemeltem ki ezt a megcsalatást?! Ki mer ily gyalázatossággal beleszólni az életembe?!

Aspremont: (jön, utazóköpenyben) Kivel istenkedsz oly nagy hévvel? Mit követtek el ellened, hogy ily haragra lobbansz?

Rákóczi: (a levelet nyújtja) Itt van, olvasd magad! Most hozta egy futár. Aspremont: (kis szünet után, míg a levelet olvassa) Miféle átverés ez? Éppen most, amikor a mézesheteid töltőd, úgy örültök egymásnak, mint egy gerlepár!

Rákóczi: Éppen ez az! Mikor boldogságom beteljesülne, mindig utamba áll valaki! Miért van ez így. Kinek állok útjában, hogy ezt műveli velem?

Aspremont: És a levél? Hihetünk neki?... Igaz! Hol a futár, aki hozta?

Rákóczi: Az előbb még itt volt... Nem tudom... De az írás valódi... Ismerem. Aspremont: (gondolkozva) Akkor foglaljuk össze: Madlen hercegnő Eleonóra császárnétól értesült a te halálodról. Te is a császárnétól kaptál hírt általam Madlen haláláról.... Tiszta sor... A császári udvarnak nem volt ínyére a rebellis Rákóczi- házzal való rokoni kapcsolat... Gondoskodtak róla, hogy ne jöhessen létre... De ilyen gálád módon?! Alantas örömök ezek. Nem uralkodóhoz illők... Szemükbe vágni a hazugságukat! Csak az kéne: szégyenülnének meg!... Bár ezek orcáján olyan vastag bőr van, hogy a csizmám talpán sincs vastagabb.

Rákóczi: Jó jó, de most mi legyen? A becsületemen esett sérelmet hogyan orvosol-