Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: A rebellis (3) Történelmi játék
A rebellis (3) 67 Rákóczi: Nem hiszed el?... És én?... Ha egy héttel előbb azt mondja valaki, hogy megnősülök, kinevetem. Hogy én, aki a nősülésről már lélekben lemondtam, s íme, most alig egy néhány nap leforgása alatt házas emberként angyali szépségű feleségemmel utazunk Kölnből Bécs felé... De igazad van. Nehezen adtam rá a fejemet erre a házasságra, ám most örülök neki, hogy az isten így rendelte el... Madien helyett nekem adta mostoha húgát, Saroltát... Gyönyörű teremtés... És szeret!... Ez a legfontosabb! Aspremont: De te is őt! Még a bolond is láthatja, úgy nézel rá, mint a templomban az oltári képre! Rákóczi: Alig várom, hogy Bécsbe érjünk, és Juliankának bemutassam... De hol maradnak a málhások?... Miért nem állnak elő már a szekerekkel? Aspremont: Utánanézek, s megsürgetem őket!... Te csak maradj, mindjárt jön Sarolta, s nem fogja tudni, hogy hova lettél... {Aspremont el). Rákóczi: {vidám arccal sétál fel-alá, néhány pillanat múlva jön Sarolta) Sarolta: {megölelik egymást) Hát te!? Miért nem készülődsz? Rákóczi: Téged vártalak. S ha hiszed, ha nem, azon törtem a fejem, mi történt volna akkor, mikor édesapád, a fejedelem oldalán megpillantottalak, s a kezedet kértem tőle, s ő nem mond igent a kérésemre... Én, a földönfutó, a 19 éves, csak a császár külön jóváhagyásával nagykorúsított idegen, odaáll a rheinsfeldi fejedelem elé: „Adja hozzám a leányát”, a 16 éves Saroltát feleségül!... Reszketett a lábam, s a vér az orcámba szökött, s míg apád szájából elhangzott az igen, én azt hittem, hogy az a néhány másodperc egy örökkévalóság! Sarolta: Hát még én! Aki alig jöttem ki a klastromból, jószerivel férfit alig láttam a gyóntatómon kívül, és odaáll elém egy bajszos siheder, aki feleségül kér! Majdnem elnevettem magam! Ennek leszek én a felesége?... Mi az, hogy feleség?... Ezzel kell majd ezután egy ágyban aludnom?... De közben úgy éreztem, hogy a vérem meglódult, s a szívem a torkomban lüktet, és szinte ki akar ugrani a bordáim közül... S az a kis bajuszka! Hogy bizsergett tőle a bőröm! Szinte égetett, mikor először megcsókoltál!... Istenem! Azt hittem, nem élem túl... A klarissza nővérek mind azt hajtogatták, hogy az a {szégyellősen), az a legnagyobb vétek.... és én mégis úgy kívántam, hogy vétkezzek veled, {vidáman) Hát láttál te még egy ilyen lányt? Rákóczi: {boldogan) Kis gyönyörűségem! Sarolta: Úgy reszkettem, mint a nyárfalevél!... Te mit gondolsz?... Halálos vétket elkövetni! Rákóczi: {megöleli) És most?... Itt?... Sarolta: {ijedten, kissé kacérkodva) Jaj! Most ne! Itt ebben a fogadóban?... Vagy postaállomás! Mit tudom én!... Jöhet valaki!... Már hallom is, hogy jönnek!... Aspremont: {belép, de mintha vissza akarna lépni, hogy meglátja a Jiatalokat) Hát ti!?... Enyelegtek?... Enyelegtek?... Lesz rá még időtök, ha megérkezünk Bécsbe! (jóindulatúan) Most inkább készülődjetek, pakoljatok, hogy a málhát a kocsira rakhassák az emberek
