Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: A rebellis (3) Történelmi játék
66 Gyüre Lajos Julianna: (íbizonytalanul) Az igaz.. .{felvidulva) De hát győződj meg róla magad! Látogasd meg! Nem vagy te olyan gyámoltalan, se sánta, se ragyás, hogy szégyenkezned kéne! Ráadásul, ha megtudják, milyen házból származol, nem mondhatnak nemet! Üzend meg, mikor indulsz, készek-e fogadni... De akkor küldj magadról egy képet is! Hadd lássák, milyen helyre legény vagy így bajuszosan! Aspremont: Csakhogy az nem olyan egyszerű! Ferenc nem hagyhatja el Bécset a császár engedélye nélkül. És mit mondunk, ha megkérdi (utánozva a császárt) „U- gyan graf Ragozzi, hova ilyen lóhalálba? Úgy hallom, most tért vissza Itáliából (bizonytalanul) vagy a birtokairól? Már nem is tudom. Maradjon maga fiatal barátom Kollonics bíbomok társaságában. Jót fog magának tenni annyi utazás után. Meg egy kis lelki vagasz az elhalt jegyese után!” (nevetnek). Julianna: Erre nem is gondoltam... De ha az udvar így fondorkodik, akkor mi is t- együnk úgy! Olyan útra kértek tőle engedélyt, amelyre szívesen bólint rá! Utazzatok el Bádeni Lajos generális táborába a Rajnához! Mintha hadi tapasztalatok szerzése végett fáradnátok oda. És hol is lakik az a hesseni fejedelmi család, ahol találkoznotok kéne? Aspremont: Kölnben. Julianna: Na látod! Onnan az csak egy nyargalás jó lovakkal! Senkinek se fog feltűnni! Aspremont: Kitűnő! Erre Leopold se mondhat nemet! Hiába, asszonyi furfanggal szemben csak egy másik asszonyi furfang veheti fel a versenyt! Julianna: Mit szólsz hozzá, te bús lovag? Jó lesz így? Rákóczi: (bánatosan) Jó, nem bánom, legyen. Julianna: De erről egy szót se senkinek! Rákóczi: (Aspremonttal együtt) Úgy lesz.-fény lemegy — 12. JELENET Szín: postaállomás, hasonló egy fogadóhoz. Asztalok, székek stb. Jelen vannak: Rákóczi, egy futár, később Aspremont gróf illetve a halott Madien szelleme. Aspremont: (Rákóczihoz) Magam se hiszem el, ha valaki más mondja nekem, hogy néhány nappal Kölnbe érkezésünk után megtörténjen a jegyesség, az esküvő, és most már utazunk is Bécsbe, hogy Juliankának s az udvarnak bemutassuk ifjú feleséged. Ez igen! (vidáman élcelődve) Rebellishez illő!... De komolyra fordítva a szót, legjobban az nyugtat meg, hogy ti, Sarolta és te, Ferencem, ahogy én elnézlek titeket, boldogok vagytok... Mondjon bárki akármit, szerelmi házasság ez a javából!... Nem akarok hízelegni, de ilyen szép párt, mint ti vagytok, talán az egész birodalomban nem találni!... Na, szólalj meg már te is!... Nem így van?!
