Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Hedonista irodalmi kalauz (Csema-Szabó András Mérgezett hajtük c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 61 Hedonista irodalmi kalauz Cserna-Szabó András Mérgezett hajtűk című kötetéről Lehet-e az irodalomtörténetből irodalmat csinálni? Ez a fő tétje Csema-Sza- bó András Mérgezett hajtűk című rendhagyó kötetének, amely negyvenkét szövegben (jobb hiján írunk szöveget, épp a műfaj meghatározása a legkeményebb dió u- gyanis ebben az esetben) mondja újra a magyar és a világirodalom ismert és kevésbé ismert meséit. Talán épp a mese megjelölés illik a legjobban ezekre a szövegekre, Cserna-Szabó ugyanis nem szándékozik mást tenni, mint mesélni; ahogy a fülszöveg megjegyzi, fittyet hány mindennek, amiről „az elméleti művekre jellemző teszetoszaság, körbetáncikálás és hablaty” juthat az eszünkbe. Az irodalom- történetet a gyakorlatba akarja átültetni, s mindeközben igazából saját szubjektív kánonját vázolja fel előttünk. Ami a Mérgezett hajtűket valóban egyedivé teszi, nem más, minthogy Cserna-Szabó nem hajlandó megválni hamisítatlan novellista stílusjegyeitől: most is, ebben a kötetben is leginkább novellákat ír, nem érdekli, hogy kedvenc zsánerét egy, sőt több más, helyenként gyökeresen eltérő műfajjal keresztezi. Olyannyira nem leplezi ezt a műveletet, hogy egész passzusokat emel át változatlanul legutóbbi novelláskötetéből (más vélemények szerint: regényéből), a Puszibo/thól (lásd az Ariid Andersenről szóló sztorit vagy az Edgar Allen Poe haláláról szóló eszmefuttatást): ezek az epizódok azonban minden feltűnés nélkül simulnak bele a Mérgezett hajtűk kisesszéibe/meséibe/novelláiba is. Ha cinikusok akarnánk lenni (akárcsak helyenként Cserna-Szabó), felvethetnénk, hogy talán a Puszibolt című kötet kirobbanó sikere hozta az ötletet, hogy bizonyos részletek onnan ide kerüljenek át, oka- fogyottá teszi azonban az ez irányú elmélkedést a két kötet közötti feltűnő összhang, ami a szerző egyedi stílusának, összetéveszthetetlen nyelvkezelésének és határozott világ- és irodalomszemléletének tudható be. Magyarán: a Mérgezett hajtűk bravúrosan viszi tovább azt a stílust, nyelvet és világnézetet, ami már a korábbi Csema-Szabó-írásokban, így a szerző számára a valódi hírnevet biztosító s őt egy csapásra (még ha nem is kényeztette el maradéktalanul a kritika) a legelismertebb kortársak közé emelő Puszibolt című kötetben fellelhető volt. Bravúrosan viszi tovább, írtuk, mégsem lehetünk teljesen elégedettek a Mérgezett hajtűkkel: s talán éppen azért sem, mert a Puszibolt után valami valóban újszerűre számítottunk, ez a kötet azonban jobbára megismétli a novellafüzérben megírtakat, eltekintve attól, hogy ezúttal egy bolondos kisváros lakói helyett irodalmi nagyságok különcködéseiről olvashatunk. Első pillantásra, első felütésre azt mondhatjuk, a kötet egyik legfőbb erénye az üdesége: Cserna-Szabó néhány oldalas röpke írásokban skicceli fel egy-egy tekintélyes íróóriás vagy éppen elfeledett ködlovag arcképét, valamit kiemel, elmélázik rajta, aztán félredobja, hogy teljesen mást kapjon fel. Vicceskedő nyitá
