Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Erdélyi Margit: A tanárrá válás gondjai
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 59 mégpedig a kérdőíves módszer, az interjús kikérdezés, a dokumentumelemzés vagy esettanulmányok segítségével. Különös részletességgel dolgozik a nézetekkel, a nézetváltozásokkal, a nézetek és tudás alakításával, stratégiáival. Dudás Margit tanulmánya mintegy kiegészítés és folytatás is egyben, a Tanárjelöltek belépő nézeteinek feltárása címmel mutatja be azt a kutatással alátámasztott tényanyagot, amely a belépő hallgatók nézeteit tárja fel. A kezdők kialakult nézetrendszere csupán esetenként szolgálhat megbízható alapozásul a tanárjelölt számára. Ezen nézetek diagnosztizálása, majd szabályozása az elméleti és gyakorlati ismeretekkel történő megerősítése vagy éppen annulálása is feladata a tanárképzésnek. Ehhez a megfelelő kísérletek során kimunkált módszerek segítségével lehet megoldást találni, amelyek végső soron meghozzák a gyakorlati hasznot is. Idézzünk néhány hallgatói véleményből: „Szerintem is olyannak kell lennie az iskolának, ahol felkészülünk az életre, és ahol a gyermek nem azért tanul, mert muszáj, hanem azért, mert érdekli a tantárgy.” „....Legyen helye az iskolában az improvizációnak, beszélgetésnek, szabadságnak stb. Ezt is nagyon jónak és fontosnak tartom, de a legtöbb iskolában ez nem így van.” „Az iskolában tényleg fontos a környezet. (....) Az iskola nem börtön! Nem szabad annak lennie.” „Azt hiszem, a tanár legfontosabb és legnehezebb feladata valóban az, hogy megtanítsa a gyerekeket tanulni, és hogy felébressze a kíváncsiságukat.” A szerző hangsúlyozza a különböző szövegfeldolgozási feladatok jelentőségét, majd a sokféle módszer és feladat olyan tartalmi összeillesztését, hogy azok egymás kontrolljaként is működjenek. Az előzőekhez viszonyítva még bőségesebb módszertani megoldást prezentál a következő fejezet szerzője, Köcséné Szabó Ildikó. A Milyen tanár leszek? című tanulmányában felvonultatja a kérdőív, interjú, dokumentumelemzés, metaforaelemzés, fogalomtérkép, támogatott felidézés lehetőségeit és azok gyakorlati megoldásait a képzés igényes feladatai közepette. Munkájában megtaláljuk a képzés problémakörét átfogó kulcsszavakat és a kritikus pontok felvázolását, valamint az összegzést segítő szemléletes ábrákat és sémákat. Részletesebb kifejtésre nála is a hallgatók nézetei kerülnek, részben a tanármodellekre, részben saját tanári mivoltukra vonatkoztatva. A tanulmány sok latens vonásra is felhívja a figyelmet, amelyek noha befolyásolják a tanárjelöltek nézeteit, gyakran rejtve maradnak a vizsgálódók előtt. Végül a szerző átfogó összegzésben vázolja a konklúziókat, többek között hangsúlyozva, hogy a tanárjelöltek nagy jelentőséget tulajdonítanak a gyakorlatnak és a tapasztalatoknak. A hallgatói interjúkból derült ki az alábbi vélemény: „A tanítási gyakorlatokra készülve a tanári feladatok két nagy területre koncentrálódnak, az egyik a fegyelmezés, a tanulókkal való bánás problémája, a másik pedig a tananyag közlése. A válaszokból érződik a bizonytalanság. A tanárjelöltek még nem érzik magukat teljesen kompetensnek a tanári feladatok ellátására.” A pedagógusok szakmai fejlődésének perspektívái: a szakmai fejlesztő iskolák
