Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Amikor a költő prózát ír(Újabb közelítés Ozsvald Árpádhoz)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 53 Amikor a költő prózát ír r r Újabb közelítés Ozsvald Árpádhoz A dunaszerdahelyi NAP Kiadó 2007 és 2010 között -Az idő halála összcím- mel - négykötetes életmű-válogatást jelentetett meg Ozsvald Árpád (1932-2003) munkásságából, mely költőnk alkotótevékenységének nagy részét érinti, s hozzáférhetővé, beláthatóvá teszi a mai olvasó számára is. A sorozat első kötete, a 2007- es Kiűzetés a Paradicsomból a költő verseit és gyermekverseit, a 2008-as második kötet Nézelődés az ablakból címmel a versfordításait tekintette át, míg a Képek, élmények, látomások, illetve a Hagyomány, érték, önismeret című harmadik és negyedik kötet a költő prózájából közöl válogatást. A Képek, élmények, látomások Ozsvald több kiadást megért, a személyes vallomás hitelével megírt, sikeres ifjúsági regénye, A kis postás mellett önvallomásait, emlékezéseit és interjúit teszi hozzáférhetővé. A köteteim Ozsvaldnak a 20. századi szlovák képzőművészet egyik 1975-ös összefoglaló, pozsonyi tárlatát szemléző írására utal, amely bár végül nem került be a válogatásba, mégis a legtalálóbban jellemzi azt, hiszen nincs benne egyetlen olyan írás, vallomás sem - beleértve A kis postást is —, amely ne a költő emlékképeibö], élményeihö\, látomásaihó\ építkezne, s több is akad azokból, amelyek valamiképpen ezt a hármasságot variálják (szóban forgó írásaiban is különböző változatokban: élmény, hagyomány, hit', élmények, álmok, látomások stb.). Prózájáról szólva is megkockáztathatjuk, s már itt, hogy Ozsvald Árpád - münemei, műfajai váltogatása ellenére is - par excellence költő volt, ha a lírát a személyesség megnyilatkozásának eszközeként fogjuk fel, mert eredendő személyessége, a belső átéltség hitele epikájában is ott munkál. Azt is mondhatnánk, nincs Ozsvald Árpádnak egyetlen írása sem, amelyben ne magát tárná föl, amelyben ne magát adná ki, miközben olyan írása sincs, amelyben túlzottan magamutogató, szemérmetlenül exhibicionista lenne. A személyes élményanyag és tapasztalat inkább olyan eszköz a számára, mely a világ állandó mérlegelését és folyamatos megértését, elrendezését - és legkevésbé sem az átrendezését! - segíti esetében. A változót mindig az állandóval méri, miközben teljes mértékben tudatában van annak, hogy az állandó a változóból kristályosodik ki, az időtlen az időben - az idő(k) fölött - az. Ozsvald Árpád - ez már régóta köztudott, hiszen sokan megírták róla s maga is sokat beszélt erről - a gyermekkorából hozott magával mindent, ami később személyisége és - költői-írói, újságírói-szerkesztői - életműve fundamentuma lett. A múlt az az egyedüli kötőanyag számára, amely összetartja ezt a minduntalan széthullani akaró, erősen széttartó világunkat. Néhány területen megnyilvánult legendás gyüjtőszenvedélyét is az emberi integritás megőrzésének, az idő világunk teljességét visszaadó szerepébe történő visszahelyezésének erős szándéka motiválta. Életműválogatása negyedik kötetének nincs írása (beleértve 1965-ös ifjúsági kisregényét, A
