Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Aich Péter: Arról, ami nem volt (Ablonczy Balázs Trianon-legcndák c. könyvéről)
50 KÖNYVRŐL KÖNYVRE ígérgetni tudnak, s ennek következtében jövendő léte egyelőre fölöttébb kockázatos tényező? Ablonczy szerint mindez a németek ellen irányult, hogy útjukat állják keleti expanziójuknak, s egyúttal az új kisállamok struktúrája gát legyen a bolse- vizmus ellen. Az ilyen eszmefuttatás természetesen elképzelhető (bár tegyük hozzá: politikusoktól ennyi naivitást nehéz elképzelni, vagy akár föltételezni), de végtelenül dilettáns és ellentmondásos. Ugyan kit-mit lehetett volna védeni a németek keleti terjeszkedése ellen? A lengyeleket? Az oroszokat? Vagy netán a Monarchiát? Azt pedig már akkor is tudni lehetett, hogy több kisállam többfelé fog húzni, egységes föllépésük tehát úgyszólván lehetetlen. Kézenfekvőbb a föltételezés, hogy a kis utódállamokat egyszerűbb lesz befolyásolni, és nem képeznek majd olyan konkurenciát, mint amilyet kétségtelenül a Monarchia mint nagyhatalom képviselt. Azt viszont akkor aligha sejtették, a bolsevizmus mi fán termett, s mivé alakul egy majdani diktátor irányítása alatt. Csakhamar kiderült, hogy az utódállamokat a nyugati hatalmak nem voltak képesek összehangolni, megvédeni már végképp nem, talán nem is akarták, hiszen elégedetten pacifizmusba gubóztak. Hitler pedig úgyszólván félkézzel vágta zsebre az utódállamokat (amit egy épen maradt Monarchiával aligha tehetett volna meg). És persze a bolsevizmust sem lehetett az utódállamokkal megállítani, ebben a Nyugat rövidlátó és önző politikájának alaposan benne van a keze, mi több: tétlenségükkel inkább elősegítették azt. Vagyis a jövendő Csehszlovákia gazdasági és stratégiai megalapozottsága kizárólag Masaryk és Beneš érdeke lehetett: ha a magyarkérdés Trianonban tényleg harmad- vagy negyedrangú probléma volt csupán, miért is foglalkozott volna egy újonnan keletkező állam prosperitásával rajtuk kívül valaki más? És végül: ha a Párizs környéki béketárgyalásokon a különböző bizottságokban ülő emberek tényleg olyan jól informáltak és tényleg szakemberek voltak, hogyan születhettek olyan fantáziahatárok? Ha nem tudatlanságból, akkor már csak rosszindulat (büntetés, bosszú) tételezhető föl - vagy akad erre más ok is? Csak nem merő véletlenből alakult ez így? Könnyen belátható: mindennek több oka van - ilyen-olyan legendás okra való hivatkozás ellenére. De bárhogy is forgatjuk: miért van az, hogy mindig a magyarok rovására „tévedtek”? Mások rovására miért nem? Vagy ez is csak legenda volna? Az egy „megváltó” gonosztevő elmélete (zsidók, szabadkőművesek, hajózható folyók, Károlyi stb.) szinte magától kínálkozik. Ez igy érthetőbb, s ami a lényeg: megvan a bűnbak, akire mindezt rá lehet fogni. Ám miközben Ablonczy igyekszik kiirtani a legendákat, érvekkel, bizonyítékokkal cáfolni, valahogy nem akadnak érvei, hogyha mindaz, amit cáfol, nem játszott közre, akkor ugyan mi okozta ezt a trianoni tatárjárást? Azt ugyan megemlíti, hogy például a románoknak sem jött be minden (nevezetesen az, hogy nem a Tisza lett a román—magyar határ), de akkor a fordítottja lenne a magyar siker? Mert arról nem esik szó, a magyaroknak mi jött be, mi az, amit elérni sikerült? Volt olyan egyáltalán? Siker, ha egy focicsapat 10:0 helyett csak 9:0-ra kap ki? A szakemberekkel kapcsolatban egyébként több más kétely is fölmerül. Ha
