Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Aich Péter: Arról, ami nem volt (Ablonczy Balázs Trianon-legcndák c. könyvéről)
47 KÖNYVRŐL KÖNYVRE Arról, ami nem volt trianoni békeszerződés mind a mai napig velünk van. Itt kísért, a durván és elvszerűtleniil megvont határok, de mindenekelőtt a határon túli magyar kisebbségek helyzete révén” - így összegezi Trianon-legendák című könyvét (Jaffa Kiadó 2010) Ablonczy Balázs. A félreértést eleve kizárva: nem maga a trianoni békeszerződés a legenda, ezt nehéz is lett volna nem észrevenni, hanem az a sok egyszerűsítő magyarázat, amit eköré telepítettek , jóakaratú”, „hazafias” fantáziával, analógiával, föltételezéssel, s főleg tájékozatlansággal. A szerző programszerűen csupán magyar szemszögből vizsgálja a legendáriumot, holott bőven akad legenda a túlsó parton is (ennek bevonása teljesebbé tenné a képet), de ez nem kritika, csupán megállapítás. És persze nem csupán legendák övezik az európai történelem e szégyenfoltját. Sokkal bővebb tanulmányra lett volna szükség, hogy mindez terítékre kerüljön, nem ilyen érvelő-vitatkozó, népszerűsítő könyvre, amellyel a témát jól ismerő történész elsősorban a nagyközönséget szólítja meg. A dolgok s az emberi lélek természetéből fakad, hogy a traumatikus élményeket nem a maga széles összefüggéseiben, józanul elemezve igyekszünk földolgozni. Ehhez - többek között - arra volna szükség, hogy némi fü nőjön fölötte, s csituljanak a kedélyek. Ablonczy példaként Mátyás királyt emlegeti, akivel kapcsolatban ma már nem téma, valóban álruhában járt-e a nép közé: azt mindenki úgy teszi el magában, hogy az a mese világa. Csakhogy Mátyás király már több mint 500 éve meghalt, Trianon óta viszont még száz év sem telt el - nem beszélve arról, hogy az azért mégis más jellegű téma. Ráadásul az is közrejátszik, vajon akarunk-e valamit földolgozni. S ha akarunk, mennyi időnek kell eltelnie, hogy egy ilyen jellegű, nemzeti és történelmi öntudatot érzékenyen érintő traumát egyáltalán meg lehessen emészteni. Sokkal jobb párhuzamnak tűnik az a térkép, amilyen nemrégen egy E- mail üzenet részeként bukkant föl: Franciaország térképén lehetett látni, hogyan zsugorodott volna össze ez az ország, ha trianoni döntés sújtotta volna. Párizs és környéke maradt volna az országból: egyharmad. És mint tudjuk, Franciaországban sem kizárólag franciák élnek, bár talán nem olyan mértékben alkotják a kisebbségek a lakosságot, mint az annak idején a történelmi Magyarországon volt. A párhuzam nem is olyan erőszakos: Franciaországban ma is az van, amit az akkori korban nagyon liberális, de sajnos be nem tartott nemzetiségi törvény 1868-ban Magyar- országon határozott meg: a nemzetiség összeolvadt az állampolgársággal. Ennek értelmében Magyarország minden lakosa magyar volt (ez mai értelmezésben ál
