Irodalmi Szemle, 2010

2010/11 - Zirig Árpád versei Összegyűjtött szavaim, Várom az ébredés hajnalát, Kezdődhet a teremtés...

20

Zirig Árpád versei

tiszta mint a fákon születő tavasz. Vékony a remény, mint a pénzen vásárolt szerelem, de azért maradok.

Recehártyámon felsejlik egy távoli kalászos emlék.

A bujdosó fény földereng,

Pára ül ki a folyópartra, zöld lánggal égnek el a jégcsapok.

Kezdődhet a teremtés...

Pirkadatkor, amikor a csészék kávét illatoznak, az út szélén,

csúcsaikon fénykoszorúkkal, katonás rendben felsorakoznak a jegenyék.

A költő agyában, mint lombok között a madarak éneke, ébredezni kezd az értelem.

Már túl az álmokon, az árnyék peremén, elhamarkodottan kimondott szavak mögött bújócskát játszanak a csillagok. Földereng a Nap, megszületik az önkívület.

Kezdődhet a teremtés.