Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - MARGÓ - Gyüre Lajos: Őszinte szóval
92 MARGÓ körlevelét arra nézve, tegyük meg javaslatainkat: hogyan, és miképpen képzeljük el a Csemadokban a megváltozott politikai-közéleti helyzetben való tevékenység felfrissítését, belső életének átalakítását, javítását. (Tehát nem titkos szervezkedés! A Csemadok KB felkérésére írt és az alapszabálynak megfelelő javaslat továbbítása volt a célunk a felsőbb szervek felé.) Mint a KNB közművelődési osztályának a magyar ügyeket vezető szakfelügyelője, módomban állt hivatalból is egy szélesebb körű értelmiségi találkozót összehívni, s tartani az egész kerületben, karöltve a Csemadok szervezetekkel. A rendezvény anyagi téren így biztosított volt. Ehhez azonban szükség volt egy átfogó, mintegy bevezető, vitaindító tanulmányra. Ennek megírására a kassai alapszervezet elnöksége hármunkat: Béres Józsefet, Mede Istvánt és engem jelölt ki. Mivel a Csemadok KB nagyon rövid időt jelölt meg a javaslat leadására, a Szepsi körúti lakásomon összeülve elkészítettük a javaslatunkat „Őszinte szó” címen. Ezt az anyagot a március eleji közgyűlésen az összehívott széles körű tagság elé terjesztettük, jóváhagyás végett. A rendezvényen jelen volt (s több javaslatot is tett) a KB elnökségi tagja, a buzitai földműves-szövetkezet elnöke Vajányi László. Kolár Péter az ifjúság, közelebbről a Csemadok alapszervezetben nagy létszámot képviselő ipariskola diákjait képviselte. És természetesen ott voltak még a kerületből meghívott értelmiségiek, a régió járási titkárai stb. A közgyűlést a Bankó Szállóban rendeztük, s a több oldalt kitevő, kézzel írt kiegészítő javaslatokkal elfogadott szöveget átadtuk az ugyan meg nem választott, de facto azonban jelen lévő kassai járási titkárnak, gépelje le és küldje el a Csemadok KB-nak, illetve az egyes járási titkárságoknak, tanulmányozás végett. Mit is követeltünk mi akkor? Idézet az „Őszinte szó” szövegéből: „Két évtized után ismét sorsdöntő, elhatároló időket élünk. Az ország népét az új, progresszív gondolatok foglalkoztatják, úgy érezzük, hogy e történelmi vita során nekünk is hangot kell adni, az itt élő magyarságnak arra nézve, hogyan képzeljük el további életünket. ...Az eddigi országos konferenciákon sokszor felvetődött az a kérdés, hogy a Csemadok érdekvédelmi szervezet-e vagy nem. Meg kell mondanunk, hogy amelyik szervezet tagadja érdekvédelmi jellegét, az tagadja létjogosultságát is.”... A „levelet” tele helyesírási hibával, zavaros értelmezési eltérésekkel postázta a járási titkár, mivel a leadási idő rövidsége miatt nem került vissza hozzánk a véglegesített szöveg, s a benne lévő nyelvtani, értelmezési zavarok kiküszöbölésére nem volt lehetőségünk. (Lásd: Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság, 83. old.) Hogy csak az egyik ilyen elírást említsem, az eredeti szövegben ez állt: „ezek az emberek ma (értsd szalonkommunisták) - a pálfordulás időszaka lévén - úgy állítják be magukat, mintha ők lettek volna azok, akiknek érdeme, hogy a mai demokratizálódási folyamat megindult”... (Őszinte szóval) És mi lett ebből a szövegből? A járási titkár előtt ismeretlen fogalom volt a „pálfordulás”, — amely rávilágított volna a köpönyegforgató politikusokra - és lett belőle „pártfordulás”, gondolván, hogy ez legalább értelmes szó.
