Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Őszintén, köntörfalazás nélkül (Jozef Leikert: Múlandóság — Pominuteľnost')
90 KÖNYVRŐL KÖNYVRE Állításomat néhány példával is illusztrálnám (persze korántsem a teljesség igényével). Leikert saját verseiben elsősorban igékből képzett főnevekkel operál, míg a fordításokban nemegyszer többes szám első személyit összetett igealak jelentkezik, amely mind szerkezeti, mind tartalmi szempontból lényeges eltolódás. Például: „Zvláštny to kolobeh prírody, / naťahovanie starých / pundusoviek” - „A természet különös körforgása ez, / mindegyre fel kell húznunk / rozzant falióránk” (XIX. vers). És emellett még a „pundusoviek” alakhoz a fordító indokolatlanul ragasztotta hozzá a „rozzant” jelzőt, mivel az eredetiben ilyen összefüggésben nem találkozunk vele. A XXXIII. versben a szemléltetésre szánt verssorok a következőképpen hangzanak: „Oči jachtajú, / v sne / prepochodovali najväčší kus / cesty. A fordításban az érzékszervek funkciójának összekeveréséből származó agyrém („hebeg a szemem”) helyett a szemek mindenekelőtt „(remegőn) pislognak”. A XLV. versben található „pod kopytami / mu cválajú dostihy” versrészlet igei alakját a fordító a szerencsétlen és idegen „trappolás” kifejezéssel oldotta meg, holott a „cválať” szó esetében a magyarban többféle szinonimával is élhetnénk. Ü- gyetlen, szinte érthetetlen a XXVII. vers utolsó két sorának fordítása: „Pod posteľou / zastali šuchtavé papuče“ - „Az ágy alá / besoroltak a surrogók”. Fellapoztam néhány szótárat, de egyikben sem találtam meg a „surrogó“ kifejezést, csak a „surrog” igét, amelyet azonban a köznyelvben az orsóra vonatkoztatunk. A magyar nyelvben tehát még nyelvjárási szinten sem használják a papucsot „surrogó” minősítésben. Leikert verseinek fordítása az olvasótól teljes elmélyülést követel, mert a gondolatok fontos egyetemes üzenetet közvetítenek. Tóth László forditása viszont eléggé felemásra sikeredett. A fordító sokszor figyelmen kívül hagyta azt a vezérelvet, miszerint a gondolatok pontos visszaadásának, az eredetihez hasonló tartalomban és formában való közvetítésének feltétele a köznyelv tökéletes ismerete minden jelentésámyalatával, szókészlettanával stb. egyetemben. Vannak azonban a vers- füzérnek olyan részei is, amelyekben Tóth László megfelelőképpen azonosult (vagyis szinkronban volt) az eredeti anyag szó- és gondolatalakzataival. Persze ez volt a kevesebb... A Múlandóság - Pominuteľnosť című versfüzér a mai emberhez szól. Metaforái nem azért keletkeztek, mert a költő gyönyörködni akart sajátos szójátékaiban, mondatfüzéseiben, axiómaszerü gondolatiságában, szilárd erkölcsi meggyőződésében, inkább azért, hogy a trópusok segítségével önazonosságát keresse, s megtalálja helyét a társadalomban, nemzetben, családban, költészetben. Orpheusz Kiadói Kft., Budapest Köbölkúti Varga József
