Irodalmi Szemle, 2009

2009/10 - JUBILÁNSOK - Horea Garbea tárcái - Lordok és bojárok, Nosztalgia, avagy..., A kormány ellenében!, Romgol, Nosztalgia, A Toyota mosolya, Prostitúció és dörzsöltség (Balázs Boróka fordításai)

Horca Garbea tárcái

69

Az utolsó sor kétértelmű: „És nem győztek...” Káröröm vagy sajnálat? A vers varázsa kétértelműségében rejlik.

Az én véleményem, amihez ma is ragaszkodom az, ha ennyire aggasztotta volna Róma sorsa, nem irt volna Hirosimáról. Az amerikaiak nem voltak holmi Hannibálok. Éppen fordítva, a japánok támadtak, de elefántok hiányában, kamikazékat küldtek az amerikaiak ellen. Válaszképpen az amerikaiak lecsaptak rájuk, akár a rómaiak Karthágóra.

Ami engem abban a zsenge középiskolás korban meghökkentett, hogy a Hirosima mosolyának szerzője, bár minden kétséget kizáróan baloldali humanista volt, igencsak elnézően bánt a japánokkal. De hát az ő szemszögéből a japánok csak „imperialisták”, vérszomjas harcosok lehettek volna, akik nem adták meg magukat még a bomba után sem.

Az érdekes az, hogy a hidegháború kellős közepén taktikai meggondolásból írt költemény együtt érzett a japánokkal. Ezzel egy időben a kevésbé tehetséges, de hatékony amerikaiak, éppen tőkét fecskendeztek Japánba, segítve a fejlődésüket. Az viszont igaz, ők nem írtak költeményeket. Mi, akik „A hirosimai gyermekek kará”-t tanultuk az iskolában, soha nem láttunk dollárt, csak a televizióban. „A lyukas dollár” westernből kiindulva, azt gondoltuk, hogy az egy ezüstpénz. Mennyire tájékozatlanok voltak a rómaiak, hogy miután Karthágót lerombolták, nem fektettek be az újjáépítésébe.

Ebből a szemszögből vizsgálódva nem tudom eldönteni, hogy általában kiket illet együttérzés: azokat, akikre az amerikaiak bombát dobnak, vagy azokat, akiket számba sem vesznek. Minden esetre, amikor a Daciámat vezetem, és látok egy Toyotát, úgy tűnik, mintha széles és kárörvendő mosolyában Hirosima mosolya köszönne vissza.

Prostitúció és dörzsöltség

A politika, mondják egyesek felsőbbrendü hozzáértéssel, a politika egy kurva. Az ember a politikát és az erotikát ösztönösen műveli. Szüksége van arra, hogy egyenlő mértékben kiélje politikai és szexuális vágyait. A politikus, aki elismeri, hogy a politika egy örömlány, esetleg annak a luxus változata, nélkülözheti egy nö jelenlétét. O a politika gyakorlásával egyszerre kielégítheti mindkét szükségletét.

Azzal, hogy kurvának tartja, a felsőbbrendűségében is előzékeny politikus, valójában elismeri, hogy az egyéjszakás vagy egymandátumos élvezetének tárgya, holnap, esetleg négy év múlva, a kellőképpen megemelt összegért másnak a kegyeibe férkőzik.

De ha valóban így lenne! Ha a politikusok végre-valahára tudomásul vennék, hogy foglalkozásuk lényege abban áll, amit mondanak - a törvényhozó-végrehajtó hatalom berkeiben példaértékű rend uralkodna. Sajnos ez egyáltalán nem igy van.