Irodalmi Szemle, 2009

2009/10 - JUBILÁNSOK - Végh Péter: A lépcső

54

Végh Péter

Almássy Dalma, becenevén Vadalma, a szüleivel. Barna, alultáplált, osztályelső és vadóc. A suliba leggyakrabban elökoptatott kék farmerben vagy bokáig érő mintás, bő rakott szoknyában jár. A nadrág és a szoknya alsó szegélye a sok viseléstől és mosástól már jócskán kirojtosodott. Alfí szerint sikkes, őt csöppet sem zavarja, de a lány őseit annál inkább.

Vadalma súlyban és életkorban fele Sztracsatellának. Alfí ennek örül a legjobban, mivel nem szereti a fölösleges kilókat, az egyre szaporodó éveket meg egyenesen utálja. Vadalma egy idő óta teljesen megmételyezte, befészkelte magát a bensőjébe. Az utóbbi hónapokban egy belső, mérhetetlen nosztalgiaféleség kerítette őt a hatalmába: sóvárgás az elérhetetlen ifjúság, a kezdet iránt.

2/ Alfí két pólus közt vergődik. Minden gondolatát két nő határozza meg. Az egyik a vég magányos megismeréséhez, a másik a kezdet nyáj-bölcsességéhez van közelebb. Sztracsatella egyre inkább távolodik, szétfolyik a múló időben, Vadalma fürge lábú hírnökként közeledik feléje. Mutáló hangja egy távoli, majdnem elfeledett ecloga üzenetét hozza. Ajkán úgy bontakozik ki a vers, mint harmatos bimbóból a rózsa kelyhe, mint sötét anyaölből a játszi gyennek. O maga a Múzsa, a Fiatalság, a Nőiesség, a Kellem, a Báj! Mindegyre maga előtt látja a katedra előtt álló arkangyalarcú lány igéző, mandulametszésü, barna szemeit, formás lábait, pillevékony alakját. Tegnap jelest kapott tőle versmondásból.

3/ Stella háza elé ér. Eldobja a csikket, gondosan eltapossa. Kedvesét meg akarja lepni, ezért máshová csönget be. (A kulcscsomóját, mint rendesen, az iskolai munkaköpenyében felejtette. A korai szklerózis: tanárbetegség).- Mi tetszik? Kit keres? - szól egy ércesen csengő hang a hetedikről.- Bocsánat a zavarásért. Sajnos, nem találom a kulcsaimat. Beengedne, kérem?

Felberreg az ajtózár elektromágnese. Alfí belöki a súlyos üvegajtót.- Köszönöm! - rikkantja a kaputelefonba.

Bent hűvösség, sötétség és orrfacsaró pinceillat fogadja. Rothadt krumpli, falpenész és fáradtolaj-szag furcsa keveréke, amit ő egyszerűen büdösnek nevez. Megborzong. A liftajtóra biggyesztett papíron ez áll: A LIFT NEM MŰKÖDIK! KÉRJÜK, HASZNÁLJA A LÉPCSŐT!

,,De nagyon okos! Na nem! Majd a falon fogok felmászni a tizennegyedikre, mint a Szuperman!”, morogja bosszúsággal.

Egy keskeny résen át bekukucskál a liftaknába. A kabin megrekedt két emelet közt, éppen úgy, mint ahogy ő Sztracsatella és Vadalma közt. Látja a lift aljára erősített vastag vezetékeket, amelyeket mindig maga után vonszol, mint kutya a farkát, mint üstökös a fénycsóváját, s amelyek a kabinajtók állapotáról, a lakosok és bérlők kérelmeiről továbbítják a jelzéseket a logikai automatának, amely a tetőre épített kis gépházban trónoló villanymotort működteti.