Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Öllős Edit versei Fásulva-frissülve, Metamorfózisok, Ami visszaköszön
42 Öllős Edit versei Fásul va-frissülve mindig más a felhang más a visszhang másként rezegnek a rojtos lelkek másként pendülnek a megszállott húrok csak az a bizonyos olvasat lenne eltántoríthatatlanul sajátságos ha nem lenne már elhallgatott pedig könnyen lehet nem belelibabőrözni kötelező pózokba sem önkéntes kényszerrel belelépni aknákba ha hajtanának is fásuló-frissülő energiák abszurd csatákba csak a görcs állandó egyre felhőkarcolónyibb a léc ha megbillen a türelem gyülemleni érződik a penész lehet akár ámítás hogy a kegyetlenségből sosem lesz babusgatás sosem tudni véltek-e vagy ténylegesek az árgus szemek lehetnek-e a napra kész pillanatok hasra ütve nyakon csíphetőek mégis fogcsikorgatva-lazán tényleges kötelességek híján nyögvenyelősen korbácsol minden vélt és valós akadály lehet szokatlan is ami volt már napirend szerinti ilyenkor bizony visszavág minden futtában felfirkantott mázli boszorkányos-kacéran csábít amit ki lehetne hagyni és terhessé válik egyfolytában szelektálni mivel kell mivel lehetetlen beérni pedig régóta felesleges már ébredésektől rettegni koldusnyi szókincseken is lehet könnyűszerrel mosolyogni néha nem kell más mint kötelezően bólintani hogy a szokásos fellegvárak ostromát újra lehessen kezdeni a fásuló-frissülő energiákat lehessen ketrecekbe terelni ne kelljen a béklyókat lemondásokra bólogatva rágcsálni sem a szappanbuboréknyi abszurd képeken órákig rágódni legyen elég legyinteni hogy ami nem fér a fejbe annak ott nincs is helye ha a véletlenek léteznének akkor is csak ideig-óráig lennének értelmezhetetlenek aztán válnának belőlük újabb tanulságtételek mert bizony
