Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Duba Gyula: A történettudós története Karol Tomiš 80 éves
JUBILÁNSOK 25 Ebben az időben indult komoly fejlődésnek a „hungarológia” tudománya, melynek Karol Tomis mellett Rudolf Chmel, Jarka Pašiaková és mások voltak kiváló művelői. A „magyarságtudomány”, ahogy a szlavisztika vagy bohemisztika is, tárgyilagos, objektív szemlélet, a források iránti tiszteletet és tudósi igazságérzetet követel, hogy hiteles legyen. Hiszen a saját megalapozott nemzeti tudatával kutatja a másik nemzet legbensőbb tulajdonságait, érzésvilágát és történelmi céljait, léthelyzetét! Néha úgy tűnik fel, a közép-európai nemzetek gyengéje, hogy egymásról tudják a legkevesebbet! Távoli, nagyvilági dolgokért lelkesednek, bámulják a hatalmas népek-nemzetek kiválóságait, szellemi eredményeit, jóval kevésbé ismerik, mit alkotott a szomszéd, mivel foglalkozik a határon túli kultúra, menynyire eredményes a folyón túli művész, gondolkodó! S amit tudnak, gyakran a politika közvetítésével vagy látásával érzékelik, ami legtöbbször deformált és nem megbízható. S itt egy pillanatra vissza kell utalnom a korábban már felvetett gondolatra és tényre, hogy annak idején, a hatvanas évekkel kezdődően példaértékűen hatott líránk fejlődésére a lefordított szlovák és cseh költészet! Az irodalom, a szellemi kultúra természete ilyen, érintkezni akar és tanulni vágyik, alkotókészsége tudatában eleve empatikus más kultúrák iránt. Mintha a háttérben a szellemi közösségvállalás és a politika hatalmi törekvéseinek az önző vonásai és ezek ellentmondásai mocorognának. A komparatisztikus tudományok tükrözik leginkább, mennyi empátiát és becsületes igazságérzetet, lelki affinitást igényel, a megértés és azonosulás mily nagyfokú követelményét tételezi fel, hogy történelmi nemzeti kultúráinkat kölcsönösen megismerjük. S nemcsak megismerjük, hanem átéljük és magunkévá tegyük azokat a tényeket és értékeket, amelyek a Kárpát-medencei - széleskörűen a közép-európai - népeket jellemzik, és évszázadok során sorsközösségre kényszeritették őket. Jubilánsunk tudományos munkásságának a lényegénél vagyunk! Történetírói tevékenységének jelentős része éppen a fenti célokat követi. Ahogy nemzetközi szervezőmunkájának döntő része is. „Tudományos önéletrajza”, melyet rendelkezésemre bocsátott, áttekintést ad arról a kapcsolatrendszerről, melynek szervezése mindenkori munkáját jelentette. A laikus közönségnek általában fogalma sincs arról a közös munkálkodásról és kölcsönösségről, amelyet a nemzeti szellemi fejlődés „motorjai” és „agytrösztjei”, a Tudományos Akadémiák, művészi szövetségek és e- gyetemi rendszerek nemzetközi értelemben végeznek. Amióta 1955-ben az akkori szocialista államok között megindult „a tudományos együttműködés és kutatócsere - írja Tomis -, a Szlovák Irodalmi Intézet vezetősége megbízott a magyar kollégák segítségével. Tolmácsuk, kísérőjük, kutatóútjuk szervezője lettem Csehszlovákiában. Harminc év alatt több mint ötven magyarországi irodalomtörténésznek nyújtottam ily módon segítséget... Sok élvonalbeli tudós is volt köztük, mint például Klaniczay Tibor, Bóka László, Tóth Dezső, Szabolcsai Miklós, Bodnár György, Sziklay László, Horváth Károly, Varga Kálmán, Béládi Miklós, Nyíró Lajos, Po- mogáts Béla... és még sokan mások.” A Szlovák Irodalomtudományi Társaság
