Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Tóth László: Amit a kultúra mondat velünk Vonások a hatvanéves Kulcsár Ferenc arcképéhez
JUBILÁNSOK 17 belső erő, a hol zsoltáros-biblikus, hol elégikus, hol játékos-gunyoros hang stb.). S jóllehet Kulcsár eddigi két válogatott verseskötetébe, az 1991-es Az idő hallgatásába., valamint az 1999-es Tündöklő hontalanságba - hajói nézem - ezekből nem került be egy sem, az antológiát mindössze két esztendővel követő első verseskönyvében, az 1972-ben megjelent Napkitörésekben viszont már egy sor, egész nemzedékünket reprezentálható szövege olvasható (Kijelentő mondatok; Adám ke- rint - betonból párolog', Halottsirató; Távirat Istennek; Az idő hallgatása', Ügy legyen', A hermafrodita éneke; A kétnemű isten hegedőse', Zsóka\ Asszony-őz látogatása', A házinéni lírai; Lefekx’és előtt; Parasztos Prométheusz, na és persze a minket élesen és értetlenül támadó Szalatnai Rezsőnek címzett, s e kötetéből felsőbb ukázra kitiltott, és keletkezése után csupán évtizeddel később kötetbe kerülhető Nyílt levél). Mert ekkorra már semmi sem maradt a Anyám udvara gyermeki bájjal felrajzolt idilljéből. Az első lépéseit próbálgató költő előtt ugyanis hirtelen ki- tárult/kitágult a világ - egyik verse szerint a mindenséggel találja szemben magát (Hajnal: „fiatal nap vagyok / a mindenség jön ellenem”) -, s a távlatok egyúttal feszültségekkel, külső s belső drámákkal telítik meg életét. Az időpont: a múlt század hatvanas éveinek második fele, az 1960-1970-es évek fordulója. 1968, s ami előtte volt, és ami utána jött. Társadalmi erjedés, a szellem önfeledt szárnyalása, szabad széláramlatok mindenfelől, a személyiség fel- szabadulása, pezsgő-forrongó környezet, diákmozgalmak, tüntetések, klubosdi, nyári ifjúsági táborok, MISZ (Magyar Ifjúsági Szövetség), az augusztus 20-ról 21- re virradó éjszaka sokkja, az 1969-es esztendővel induló posztsztálinista visszarendeződésnek - a politikai-ideológiai átértékeléseknek, kizárásoknak, retorzióknak - lassan a társadalmi-szellemi-gazdasági élet valamennyi ízére/szeletére kiható terrorja, a husáki konszolidáció levegőhiányos két évtizede. Ugyanakkor ott volt indulásunk közvetlen közege, a csehszlovákiai magyar irodalom, szellemi-művészeti élet a magára-zártságával, kisszerüségeivel, önfelmentő magyarázkodásaival, általánosan jellemző nívótlanságával, félig-megszervezettségével, foghíjas szerkezetével, mítoszaival, messianizmusával. És persze - üdítő kivételként, harminc- két-harminchárom évesen is számunkra, pályakezdő sihederek számára példa-, érték- és mértékadó mesterekként - Tőzsér Árpád és Roncsol László: világra nyitottságukkal, esztétikai igényességükkel, önmagukhoz való szigorúságukkal, érték- maximalizmusukkal, ránk - akkori fiatalokra - figyelő türelmességükkel. (A hár- munkra-ötünkre rábukkanó Tóth Elemért 1969-ben, huszonkilenc évesen, a kon- szolidátorok félreállították.) S a dolgok harmadik oldala, hogy fiatalok voltunk - tele hittel, tudásvággyal, lendülettel. Kedves-tréfás-megható történeteket sorjáztathatnék itt végtelenszámra lázongásainkról, naiv ifjonti hevületünkről. Olyanokat is tucatjával, melyek konkrétan Kulcsár Ferenchez fűződnek. Bennem élnek éjszakázásaink, lelkendezéseink, albérleteink (hogy például Kulcsár egyik, Bárczi Istvánnal közösen bérelt ideiglenes szállásának ormótlan szekrényébe fészkelte be magát afféle al-albérlőként
