Irodalmi Szemle, 2009

2009/10 - Tőzsér Árpád: Esti dramolett (vers)

1

Tőzsér Árpád*

Esti dramolett

1.

Művirág gyökerét ne keresd, ne áss: földre plexi-lét nem emlékezhet.

Nincs visszatérés, se örök, se más: mű-istenekben nincsen kezdet.

2.

Történt, hogy partokat szült a tenger, szirtek fakadtak s a szirteken rózsák. - S az üzekvö elemek sarját, az embert kiűzte a kertből az elárult Jóság.

3.

S emeltünk magunknak várat az űrben, a kárhozatba tükörvilágot, koholtunk édent, fűtől hevülten. — Csapnak ma arcunkba lét-virágok.

4.

S dől a fal, aminek elménk vetettük (meglelte pontját tán Arkhimédész?), ráncot kapnak a szirmok, s felettük nem köröz lepke és esti kérdés.

5.

Leomlott Rómaként a nagy Trade Center, helyén mítosz és mély hold-árok. - Lehullt a rózsa, és lehull az ember, tükörcserép közt mügyopárok.

6.

Fajok a porban, megannyi bűnjel. - Kihajlik a második kertből szárunk. Valaki akkor is kosbor-szemünkkel néz, mikor türkör-édenben járunk.

* A Quasimodo-emlékdíj fődíjas verse