Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Hudák Katalin versei (készülődés felejtésre, gondolat a bátorságról I., gondolat a bátorságról II., fecskék a póznán)
Hudák Katalin versei 91 gondolat a bátorságról II. igazán nagy bátorság az, amely a földiekhez való teljes ragaszkodást választja, miután megismerte. milyen félelem nélküli boldogságot hoz a mennyeiekhez való teljes ragaszkodás majdhogy nem esztelennek tűnő de mégis nagy bátorság az, amely barátként öleli magához a meglévő boldogság elvesztése fölötti félelmet, holott jól tudja- hisz elméjét a menny már rég világossá tette hogy amit a világ tegnapelőtt adott, azt már tegnap el is vette, hogy csak árnyéka látszik a szeretett lénynek, mert a halálhoz sétál minden nap közelebb és nem tudni, a holnap nem nyitja-e meg a másik kaput számára végleg... kérdés, hogy csodálni vagy szánni való-e az erő, amely mindennek ellenére a földhöz dagasztja a lelket, az álomba szállás előtti pillanat nem hálát, inkább megkönnyebbülést sóhajt: „nem ma volt az a nap”, s az ébredés nem könyörgéssel, az új napért járó hálával, hanem az átmeneti félelem teljes átölelésével indul félelemmel telt boldogság, átmeneti elégedettség, a boldogtalanok bolygóján furcsán visszhangzó, bizonytalan hangszínü kacagás egy-egy magányölő ölelés során, s mikor gyönyörrel telik meg az öl,
