Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Hudák Katalin versei (készülődés felejtésre, gondolat a bátorságról I., gondolat a bátorságról II., fecskék a póznán)
92 Hudák Katalin versei s mikor szerelmesen csordul a nyál a nyakra, mikor reményteljesen kulcsolódik kézre a kéz, a halál, a félelem hallgat, hatalmas bátorság az, ami mindezt tartani hagyja fecskék a póznán ma eszembe jutott a kiskertünk, tulipánok születését lestem minden áldott reggel, mikor iskolába mentünk, s úgy tudom, más öröm nem nagyon várt... talán az ebéd, egy finom kakaó, amit élvezettel kortyoltam, más nem. Istenem... miért volt olyan átkozottul rossz annak a gyereknek, aki én voltam? eszembe jutottak a fecskék, amikor új iskolaév indult. reggelente őket bámultam, ahogy sorakoztak a póznán, s nem bírtam futni, mert duci voltam, a tornaórán. gyűlöltem és féltem, mert csupa felelősséggel járt, de ki nem hagytam volna, mert elfoglalt, elvarázsolt és adott is valamit egy napra sem az iskolát. s emlékszem az utca képére, amin néha gyakoroltam a hosszú út alatt azt képzelve, hogy egyedüli élő vagyok, a pánik agyamon hullámokban végigszaladt, mégis sokszor játszottam a gondolattal, talán mert sejtettem, hogy egyedül vagyok tényleg, egyedül önmagámmal.
