Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Adrianna: „Az ember haláláig egy művön dolgozik...” (Radnóti Miklós költészetéről)
„Az ember haláláig egy művön dolgozik... 87 így bíztatott, - ne védjen beír sem,(...) Nyúzd meg magad, (...) S az asztalon Jélébredt s villogott a kés. Visszatérve az idilli versekhez, Kurcz Ágnes szerint1'' az érett költő egyéni hangütése a „modem idill”. S az idilli hangulatot apró, mozaikszerü képecskéknek is köszönheti; átlelkesített absztrakt fogalmaknak és természeti jelenségeknek, melyek ismétlésszerüen bukkannak fel, mint például a szél, a hold. Az idilli képecs- kék hirtelenszerü felbukkanásával, majd eltűnésével belelátja a lelket a környező dologi világba. A Negyedik eclogában (1943) a képsorozat az erőszakos születésmotívumot a nyugodt halál képével hozza összefüggésbe. Kérdeztél volna csak magzat koromban ... O, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem, nem kell a világ! Goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! (...) És már tudom, halálra érek én is, emelt s leejt a hullámzó idő (...) Szabad leszek, a föld feloldoz, (...) Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. A Két karodban (1941, Tajtékos ég) cimü vers egy halál-ringató: Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha jélek. Két karommal átölellek s nem jelek. Két karodban nem ijeszt majd
