Irodalmi Szemle, 2009

2009/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Adrianna: „Az ember haláláig egy művön dolgozik...” (Radnóti Miklós költészetéről)

És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság.

A lélek egyre többet elvisel, holtak között hallgatag ballagok, újszülött rémek s hitek kisérnek és a vándorlófényű csillagok.

Továbbá hasonlatokban is megjelenik, mint például az Őrizz és védj (1937, Meredek út) című versben:

De mindenünnen, Afrikából is Borzalmas sírás hullik; rémitő Gyermekét szoptatja nappal, éjjel Szederjes mellén a dajka idő.

Radnóti szomorúsága ugyanakkor néhol idillbe olvadó. Például az És kezetlen (1933, Ujhold) című versben, ahol az idill hasonlattal érzékeltetve éles kontrasztban áll az elfojtott, lappangó szomorúsággal:

Oly félelem nélküli íz az életünk és egyszerű, mint a papír, vagy a tej itt az asztalunkon és kezetlen is,

mint mellettünk a lassútekintetii kés.

A kés-motívum A félelmetes anz'al (1943, Tajtékos ég) című, az anya halála miatt önvádló versben még visszatér:

(...) Kikéi a lélek aljából és sikongva vádol.

Az őrület. Uz munkál bennem, mint a méreg

s csak néha alszik. Bennem él,

de rajtam kívül is. Mikor fehér

a holdas éj, suhogó saruban

jut a réten s anyám sírjában is motoz.

Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón: megszülted és belehaltál!( ...)

„ Vetkezz tovább! —

86 Szalay Adrianna