Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Adrianna: „Az ember haláláig egy művön dolgozik...” (Radnóti Miklós költészetéről)
„Az ember haláláig egy művön dolgozik...” 85 A nap-motivum ugyanúgy, mint más természeti jelenségek leírása mögé fogalmi jelentést rejt el a verseiben. Pomogáts Béla az érzés halk dekadenciáját és a kifejezés impresszionizmusát, mint a verseket átszövő elemeket emeli ki.13 Továbbá rávilágít a Radnóti-féle klasszika-sajátosságra, miszerint a rímes jambusok magyar változatát teremtette meg, mely a hangsúlyt is belejátssza az időmértékbe, de lejtésben, sorkapcsolásban, rímelhelyezésben szabad. A születés-motívum, mint negatív értékrend a Keseredő utolsó soraiban (1931, Újmódi pásztorok éneke) világlik ki leginkább, és a magány-versben {Férfivers, Újhold, 1933): Tegnap módos legény szemétől híztak vasárnapi lányok a templom előtt még; holdas gond pipál ma házaink lukán és várostjárt, nagyhasú lányok lesik lassan kifelé kerekedő kölykeiket, hogy tele combjuk közt liláraszorítsák, mert mire is kell ma, kicsi melles lány és legényke, gatyábafiityölős! hogy álljanak majd éhesre ijedten, mikor rí a rét s a föld a magot is undorral kihányja! Tudd, egyedül vagy, mint az első farkas volt az éjszaki rideg erdőn, mikor félfarra dőlt és fűrészelő nyögéssel tépte a húsbapólyált bordát oldalából, hogy nőstényt teremtsen magának, kivel együtt Juthat a fák közt s ki elpotyogtatja majd fajtáját maradéknak! Pomogáts szerint Radnóti a klasszikusok módjára, teljességükben és gazdagságukban bontotta ki a hasonlatokat, melyek az egész verstestet betöltik.14 Nemes István a dúsított komplex képre - s noha a ritmus és a szótagszám sem kötött, a rímelés is hiányzik a logikai felépítésben a fegyelmezett asszociáció uralkodására hívja fel a figyelmet15. Mindez talán erőltetettnek hat. Fontosabb szemlélet inkább az, hogy miért pár versre szorítkozó, és miért olyan amilyen a születés-halál tematika összefonódása a verseiben - elfojtott-szükszavú, groteszk- látomásos, egyáltalán nem a klasszikusokra jellemző tartalmi-formai műgonddal. Sokszor jelzői kapcsolatokban él vele, például a Tört elégiában (1933, Újhold), vagy az Elégiá ban (1936, Járkálj csak, halálraítélt!)
