Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Adrianna: „Az ember haláláig egy művön dolgozik...” (Radnóti Miklós költészetéről)
84 Szalay Adrianna Éjfélre szült anyám, hajnalra Meghalt, elvitte a láz és én a mezőkön szülő erős anyákra gondolok cifra szavakkal (...) Az őseimet elfelejtettem, utódom nem lesz, mert nem akarom, (...) (Csöndes sorok lehajtott fejjel, 1929) A Pogány köszöntő (1930) Erőszakos, rút kisded voltam én, Ikret szülő anyácska, - gyilkosod! (...) úgy emeltek föl a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot (...) Anyácska, véres áldozat, a férfikorba nőttem én, erősen tűz a nap, vakít, lepke kezeddel ints felém, hogy jól van így, hogy te tudod, s hogy nem hiába élek én. (Huszonnyolc év, 1937) Meredek út (1938) Talán ha gyermek lennék újra ... Vagy tán bolond lehetnék? A világ egyre tágasabb. Már játszanék, lebegnék már újra tűz a nap, már fényben ég a távol. A rend hálója enged, majd újra összezárul. Talán .... 1940 (Tajtékos ég, 1946) Koczkás Sándor szerint'2 Radnóti versszerkesztése expresszionista, nem az eleven képek belső logikájára, hanem a szavak és kifejezések hangulatának különös váltakozásaira épül.
