Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Adrianna: „Az ember haláláig egy művön dolgozik...” (Radnóti Miklós költészetéről)
„Az ember haláláig egy művön dolgozik..." 83 Pilinszky megfogalmazásával élve”: az idill, az elveszett latinos paradicsom visszaszerzése. Meg tudott bennük formálni egy olyan létrendet a maga számára, melyben a valóság által hitelesítve, de mégis fölötte felsejlik az életnek egy más, valami által finomodó minősége (az élet lebírhatatlan szépségei). Rónay László szerint a személyes sors kifejezésének kényszerén túl a remény. S az avantgárd vonzásában indult Radnóti a háborús korszakban lelt rá a leghibátlanabb klasszikus időmértékes formára, mintegy nyugalmat, rendet vágyva, amikor létének keretei széthullóban voltak.7,, Érezte, hogy a lélek rémületét csak a klasszikus forma fegyelmezheti, a kívül leselkedő veszély ellen az értelem és az erkölcs szilárd belső rendje ad fegyvert és öntudatot" - véli Pomogáts Béla.8 Szegedy-Maszák Mihály szerint9 nehéz volna eldönteni, mennyiben alkata s milyen mértékig a történeti összefüggésrendszer és egyéni elhatározása vezette a klasszikus formához. Radnóti életműve és a holokauszt irodalma közötti viszony megvilágításával kapcsolatban megjegyzi, hogy Radnóti az anyanyelvi közösséghez ragaszkodott, s ezért müvei a magyar költészethez tartoznak. Másfelől viszont legjelentősebb versei és naplója a holokauszt irodalmához is kapcsolódnak. Radnóti az Ikrek hava ban a következőket írja10: „-És ... anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek? - Azért ... - ... nem kellett volna engedni, hogy gyerekei legyenek anyának ... - rúgtam bele a dívány sarkába és az utcára rohantam. S akkor elkezdődött valami, amiről csak verset lehet írni ... akkor kezdődött volna az ifjúság? S micsoda évek! Te maradtál meg? vagy a másik? Megölted őket,- beszélt a hang, megölted őket, megöl ted ő két, megöl ted ő ...” „ Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni. Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér. S halott-e már a perdülő szirom, ha hullni kezd? vagy akkor hal meg, hogyha földet ér? ” Jelen értekezés Radnóti verseiben a születése körülményeire utaló megnyilatkozásokat szemrevételezi, azok stiláris megformáltságáról von le konzekvenciákat. „Hogy ez a katasztrofális gyerekkor hogy védett meg bizonyára bizonyos neurózisoktól, arra majd később visszatérek" - idézi Baróti Dezső" Radnóti önéletrajzi vázlatát, amire válasz híján a verseken keresztül próbálunk meg rávilágítani. (A versrészleteket a Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1970-ben megjelent kötetéből idézzük.) Tematikánkba illeszkedő versek első típusa a fojtott indulattal telítődőek, melyekhez bölcs, belátó nyugalom társul.
