Irodalmi Szemle, 2009

2009/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Adrianna: „Az ember haláláig egy művön dolgozik...” (Radnóti Miklós költészetéről)

82

Szalay Adrianna

„Az ember haláláig egy művön dolgozik..

(Radnóti Miklós költészetéről)

„ Huszonkilenc év! most csütörtökön volt egy hete, hogy ennyi lettem; verset szoktam írni én ilyenkor, már évek óta verssel ünnepeltem e szörnyű fordulót, de aznap nem békitett meg semmisem, nem maradt meg semmisem vigasznak. ” (Huszonkilenc év, 1938, Meredek út)

,,Az ember haláláig egy művön dolgozik. A megjelenő könyvek részei az oeuvrenek, az életműnek’’ — írja Radnóti a Nap l ó j á b an,1 egy nagy keretbe foglalva útját a bukolikus romantikától a költői realizmusig.

Bóka László Radnóti költői életműve ívéről a következő rövid, de találó összegzést írja3: Költészetében mintha helyreállt volna a természeti világ és az ember kapcsolata, valami civilizáció előtti, pogány életöröm. Noha az első hangütés frissessége után a kötetek hangja egyre komorodik.

Az Újhold című kötete megjelenése kapcsán Bálint György Radnóti verseinek leglényegesebb vonásait emeli ki, miszerint a kötetben teljes gazdagságában és érettségében áll előttünk egy sajátos ízű és színű, jelentős súlyú, különlegesen magyar zenéjű költészet. Az élet örömeinek és gondjainak majdnem tárgyilagos vállalását érezni ki belőle. Ez a hangulat, mely több versében is visszatér, közeljár a rezignációhoz. Csaknem rezignált ez a líra, és mégsem az. Sejteti, hogy a harc egyelőre reménytelen, de mégsem tehet egyebet, sorsa és természete szerint. Vállalja a harcos életformát, mert minden más életforma idegen tőle.3

Ortutay Gyula szerint Radnóti költészetéről szólva először a végső pillanatokról kell beszélni, vagyis az utolsó versekről. Pilinszky János szituációs zsenialitástól beszél4. Nem kezdhetjük másként, mert költészete végleges formát, értelmet nyer itt. Ez egy megrendítő magaslat, „hatalmat érő” nyugalom, mely a versein elárad, s az írás mintegy az élet meghosszabbíthatóságának lehetőségét hordozza.

A munkatáborban írt versei egy részében Szegedy-Maszák Mihály szerint5 a hangvétel inkább az elégikus idillel, mintsem a tragikummal hozható kapcsolatba.