Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - TÓTH LÁSZLÓ 60 ÉVES - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században(34)A prózafordulat regényei
51 Grendel Lajos Magyar líra és epika a 20. században (34) A prózafordulat regényei Nádas Péter (1942). Pályakezdése egybeesik annak a késő modern írónemzedéknek a színre lépésével, amely a hatvanas évek második felében és a hetvenes évek elején, részben Salingemek és a beatnemzedék íróinak hatására, szakítani látszott a magyar prózának mind a népi-realista, mind a nyugatos hagyományával. Biblia c. kisregénye vagy a Ladislav Fuksnak ajánlott Bárány c. hosszú elbeszélése azonban élesen elkülöníti a nemzedéki közérzetet köznyelvi egyszerűséggel és különösebb áttételek, történelmi vagy filozófiai háttér mellőzésével rögzítő nemzedéktársaitól. Simonffy András, Bereményi Géza vagy Császár István bizonyára műfajilag hibátlanabb, kidolgozottabb és legjobb darabjait illetően Nádasénál maradandóbb novellákat írt ezekben az években, ám egy idő után prózapoétikájuk korlátái is láthatókká váltak. Nádas Péter pályakezdő prózái, a fent említett két opus kivételével, inkább tapogatózásnak, útkeresésnek, kísérletezésnek tűnnek, különösképpen a későbbi regények felől nézve. Az Egy családregény vége (1977) olyan mikrorealista epizódokból van szőve, melyekkel novelláiban találkozhattunk már, akárcsak a gyermekhanggal és a gyermeknézőponttal is, amely a történetben (s nem mellékesen a történelemben) való bennelevést és kívülállást egyaránt lehetővé teszi. A regényben fontos funkcióhoz jutó növény- és állatszimbolika is ismerős némelyik korábbi kisprózái művéből. Ilyen értelemben tehát elmondható, hogy az Egy családregény vége szerves folyománya, mintegy sokirányú kiterjesztése és egyben összefoglalása a korábbi kisprózákban kipróbált prózapoétikai témáknak és eljárásoknak. A regényben két idősík metszi egymást, egy horizontális és egy vertikális. A horizontális az elbeszélés jelen ideje, nevezetesen a Rákosi-korszak terrorral és koncepciós perekkel „fémjelzett” nyitánya, míg a vertikális egyfajta mitikus: mondákkal, mesékkel, legendákkal átszőtt, családtörténetként előadott zsidó néptörténet. Az elbeszélés jelen idejében történő eseményeket a gyermek főhős, Simon Péter optikáján át látjuk, az eseményeket az ő belső beszéde eleveníti meg. Egy olyan belső, tudati univerzum tárul az olvasó szeme elé, melyben az érzéki megismerés és a gyermeki fantázia játékai élveznek elsőbbséget. Simon Péter belső világa hosszú ideig érintetlen marad a társadalomban zajló drámáktól, melyekről, mivel az elbeszélő a külső időt a belsőnek rendeli alá, sokáig csak utalásokban, jelzés
