Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - Angyal Sándor: A szivárvány színei (novella)
A szivárvány színei 27 Te is zsákban végzed Mikor a férj hazaért, a barátja kocsiját látta a ház előtt. Valamivel hamarabb érkezett a munkából, és csodálkozott is, hogy mit keres náluk a cimborája, mikor estére beszéltek meg találkozót. A feljáróra parkolt az autóval, megragadta aktatáskáját és kiszállt. Lassan elindult a ház felé, miközben az ismerős autót nézte. Halkan nyitott ajtót és a konyhába ment. Furcsa hangokra lett figyelmes az emelet irányából. Letette a táskát az asztalra és óvatos léptekkel indult el a lépcsőn felfelé. Ahogy a hálószoba felé közeledett, egyre erősebbé vált benne a gyanú, hogy a felesége megcsalja őt. Az ajtó előtt állva azon morfondírozott, benyisson-e. Nem volt erős akaratú ember, elég határozatlan személyiség hírében állt. Végül elhatározta magát és benyitott a szobába, de az ajtó nem nyílt ki. A hangok odabent elhalkultak. A férfi fogta magát, leszaladt a nappaliba, elővette revolverét egy kis fadobozból. Zavarodottságában és elkeseredettségében saját magát lőtte fejbe. Nem sokkal később nejlonzsákban vitték el a hullaszállítók. A szomszédok szerint két éve zavarodott meg, mikor munkából hazaérve vérbe fagyva találta meztelen feleségét a hálószobában. Szőke fürtök Nekem is volt ám egyszer egy kis húgom. Szerettem őt. Nagyon is, de sajnos magával vitte az a fene nagy kórság, ami az országban pusztított akkoriban. Apa nem törődött vele. O fiút akart. Mert a lányok kényesek - mondogatta mindig. Soha nem értettem meg őt. Anya szerette a kislányt, ő volt a szeme fénye. De anya is meghalt. Még a Flóra előtt. Megsirattuk. Mindannyian hiányoltuk, de talán Flórának hiányzott a legjobban. Egy egész álló hétig sírt, aztán abbahagyta. Teljesen kiszáradt. Hárman maradtunk. Flóra 3 éves volt, ő még nem nagyon értette, mi is az a halál. Csak azt tudta, hogy anya elment tőlünk örökre és nem jön vissza. Nem szólalt meg soha többé. Hiába szólongattam. A temetés után olyan volt, mint aki meghalt „ott belül”. Apa mondta is, hogy hagyjam, ez is pont olyan kényes, mint az anyja volt. Flóra egész álló nap csak ült és a babáival játszott. Nem beszélt, nem nevetett és nem is sírt soha többé. Sokszor megnéztem, mit csinál, nincs-e szüksége valamire, de ő csak ült egy helyben és a babáival játszott. Volt egy babája, amit az anyutól kapott a harmadik szülinapjára. Vele nem játszott. A baba csak úgy állt a szekrénye tetején és őt nézte. Nem akart vele játszani. Csak nézte. Volt, hogy órákig képes volt bámulni a babát. Este én fürdettem, mert apu azt mondta, őt nem érdekli és leült meccset nézni. A kávéját iszogatta és cigizett. Sokat cigizett. Megfürdettem Flórát. Olyan volt, mint egy élőhalott. Nem mozdult az arca.
