Irodalmi Szemle, 2009

2009/9 - Angyal Sándor: A szivárvány színei (novella)

28

Angyal Sándor

Akár egy szobor, mindig olyan komor és semmitmondó. Apa kiabált, hogy vigyek neki sört. Kimentem a konyhába sörért, majd bevittem apának. Mentem, hogy lefektessem Flórát, de nem volt ott, ahol hagytam. Nem kellett soká keresnem. Anya szobájában volt. Ott állt anya képe előtt. Őt nézte. Odaléptem hozzá és kérdeztem, hogy mi a baj.- Anya visszajön, ugye? - kérdezte megszeppenve. Most valahogy más volt az arca. Szomorú volt, nagyon szomorú. Nagyon megijedtem, és hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak.- Nem, anya örökre elment - nyögtem ki végül.- Anya visszajön, ugye? - kérdezte újra.

Ez volt az az alkalom, amikor utoljára hallottam azt az édes kis hangját. A negyedik szülinapja után nem sokkal meghalt.