Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - Pomogáts Béla: „S szebb arcot ölt e föld kies határa...” (esszé)
„S szebb arcot ölt e föld kies határa...” 13 tán a vesztes háború (egyáltalán a háborúba lépés igen rosszul felmért következményei) véglegesen helyreállítsák a trianoni határokat. A Kárpát-medencében (jelenleg nyolc országban) élő magyarság az elmúlt hat évtizedben drámai veszteségeket szenvedett. A magyarság nagy tömegeinek áttelepü- lésre kényszerítése és a mindenütt tapasztalható mesterséges, nemegyszer erőszakos elnemzetlenítés és asszimiláció következtében ma csupán nagyjából tizenkét és félmillió magyar él a Kárpát-medencében: Magyarországon tíz, Erdélyben másfélmillió, Szlovákiában hatszáz-, a Vajdaságban háromszáz-, Kárpátalján százezer - és ha számításba vesszük azokat is, akik a népszámlálások alkalmával óvakodnak bevallani magyar identitásukat, akkor is legfeljebb tizenhárom-tizenhárom és félmillió magyarral számolhatunk. A térségben időközben a románság létszáma huszonhárom- huszonnégy-, a szlovákoké négy-, a szerbeké közel tizenegy- (ezen belül a vajdasági szerbeké közel kettő-) és az ukránoké (ruszinoké) egymillió főre emelkedett. Ennek a növekedésnek a hátterében részben a migráció, igen nagy részben azonban a magyar nyelvű lakosság (tervszerűségre valló) asszimilációja áll. Meg persze a magyar- országi demográfiai mutatók katasztrofális helyzete. (A magyarság elnemzetlenítésé- nek kilenc évtizedes múltra visszatekintő állami stratégiája áll a nagy port kavart új szlovákiai nyelvtörvény mögöttes terében is.) A közép-európai térségben élő nemzetek nagyjából megkétszerezték állományukat, miközben a magyarság száma legfeljebb negyedével emelkedett. Egy nagy történelmi teljesítményeket és nagyszerű nemzeti kultúrát felmutató nép a veszélyeztetett nyelvi közösségek közé került, akárcsak oroszországi rokonai. A jelenkori magyarság különleges régióját jelenti a nyugati világban élő magyar diaszpóra, amely a tizenkilencedik század utolsó negyedében megindult nagyarányú kivándorlást követően mindig néhány százezer fővel gyarapodott, általában a kedvezőtlen történelmi fordulatok következtében. így a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején - a szélsőjobboldali mozgalmak fenyegető terjeszkedése miatt, a második világháború végén - a közeledő szovjet csapatok elől, 1947-1949-ben - a kommunista hatalom- átvétel következtében, végül 1956 és 1957 fordulóján - a forradalom leverését követően. Ez a diaszpóra maga közel egymilliós etnikai veszteséget jelentett. Az Észak- és Dél- Amerikában, Ausztráliában és Nyugat-Európában új hazát kereső magyarok nagyrészt ki voltak szolgáltatva az asszimiláció hatásának. így is él ma a nyugati világban több százezer magyar: az Egyesült Államokban nagyjából hat-hétszázezer, de nem egymillió- hétszázezer, miként ezt még nemrég is többen állították - ez ugyanis a magyar származásúak, de nem a magyar identitásúak és anyanyelvűek vagy szüleik anyanyelvét használók száma. Ugyancsak százezres nagyságrendben élnek magyarok Németországban, Ausztriában és Dél-Amerikában és tízezres nagyságrendben Franciaországban, Olasz-országban, Hollandiában, Belgiumban, a skandináv országokban és Ausztráliában. Valójában a magyarok az egész földgolyón megtalálhatók. A világ nyelveit rögzítő statisztika, amely a magyarság helyzetét nem éppen kedvezőtlen színben mutatja be az imént ismertetett adatok fényében, bizony megfontolást követel. A nemzet fogyatkozása (ki kell mondanunk) drámai méreteket öl
