Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - Gál sándor: A rák évada (vers)
Gál Sándor ezután hanem hogy tudok-e emberül szólni majd újra egy verssor ditirambusában azzal a szépséggel és tisztasággal ahogy a rét fíive vet hullámokat a nyári hajnal harmatözönében nem tudom lesz-é bennem átlátható napébredés és napszállta és felzengő madárhang a fenyvesek ózonölelésében kimondhatóvá válik-e a magmaradás történelme 32 az életben maradás krónikája aránylik egy kanál levesben meregetem a tányérból szürcsölöm az öröm gazdagságát elemi erejű a pillanat az érintetlen belső vegyi müvek szív máj tüdő egy-egészként szolgálnak tovább véget ért a történelmi böjt élnek az élet ízei a számban 33 ahogy megérintenek a délelőtt bizakodó fényei valami földereng a megőrzött tegnapból egy-két mozdulat ritmusa verstöredék rímek ölelkezése érintések forrósága szemek összevillanása szélzúgás és hózizegés nyári égzengés messzesége s ez az egész együtt és egyszerre emelkedik bennem mintha a tavaszelő örömosztó megújulása sugározna felém a rügyeket bontó orgonabokrokról 34 elhallgatott az estéli ének s a csillagtalan magasság moccanatlan időtlensége kitelj esítette a csendet nem az indulás s nem is az érkezés de a várakozás kettős ölelése érlelődött az érzékelhető rész az egészből megérintett a pillanat megélhető csodája 35 az otthon ösztön-titka kulcsok varázsa biztonság és feloldás egyazon mozdulatban kitárulkozó öröm a lépések ritmusában elérni odáig az ittlét élő mezejére ahol ünneppé lobban minden elérhető pillanat legyen csend és áradjon a gyógyító szépség fénye
