Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - Gál sándor: A rák évada (vers)
A rák évada 7 egykori ébredő ritmusát a tovább-létezés bizonyítékát és örömét volt abban a délelőttben valami különös sugárzás nap-özön pedig odakint szél zúgott és zápor verte a tetőket 27 lassan éledt a megváltozott lehetőség s már-már megváltásnak tűnt színe támadt az időnek szivárvány-ékes tündöklés amely ívével keretbe fogta a nyugati horizontot egy-egy felhő beleúszott e végtelenbe és elnyugodott benne a tegnapi szélvihar is láthatatlan ajtók nyíltak a holnapi küszöbök felett a csend csendet ölelt reményét a megszólalásnak 28 egy jó barát hívott „téged szeret az isten hogy így megtartott” mondta nagy csend keletkezett szavai nyomán bennem az örök kételkedőben hitetlenségeim évei jégtáblákként egymásra torlódtak e téli áradásban „megtartatott” a szenvedő ige átívelt a tornyok felett akárha üstököscsóva ám az úr magas trónusát semmi csillag nem jelezte 29 hajnali ajtónyitódás az álom és az ébredés határán a valóság fénypásztái elvezetnek a csend peremére s látni véltem a hegyek mögül érkező napot halovány fénycsík a fák koronájába fonottan de lehet hogy a hegedő sebek varratának égő szine süt át a fehér kötésen s felette az infúzió hűvös életelixírje szivárog a felnyitott nyaki véna falai közé 30 meglehet ez az őszidő egy új időszámítás kezdete mert hisz most tanulom ismét a felegyenesedést az egyensúly megtartását s a mozgás bizonyosságát a távolságok is viszonylagosak még araszolgatok a kimért térben a derengő remény és bizakodás szívhangjainak kíséretében innen oda s onnan ide 31 nem azt kérdezem milyen nyelven hallgatok
