Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - Gál sándor: A rák évada (vers)
A rák évada 5 része lesz az egésznek a hűség és az igazság oltalmában így nem szűnik meg a holnapi ének és a most születő szél magával emel minden elhangzott hangot és a tenger fölzeng akkor is ha lezárul az utolsó küzdelem 18 és megszólalt a tenger adj menedéket mert „végem van végem” tudván tudom hogy „az árnyak nem kelnek fel” és az „eltörölt emlékezet” akár a megkövült lávafolyam s nincs „kölcsön adott holnap” megéltem a jegek éjszakáját bennem támad fel a holnapi szél 19 lényegében ez volt a küzdelem kezdete a véletlen amikor csupán kísérletként elvégezték a vizsgálatot az eredménnyel a kezemben még nem ért tudatomig mit is jelent egyetlen pozitív jel augusztus fényében mintha gond egy szál sem lett volna később az őszi ég valósága megsötétült sa rák idejét forditotta lépteim elé 20 a kések a kések a kések fényküllői abban a józan fagy-steril térben előbb a nyaki vénát vágták fel a táplálkozáshoz szükséges szonda beültetése végett mintha tűz érintése de csak egy pillanatra s valami különös szédület ám az is elmúlt hamarosan „elsőre sikerült” mondta elégedetten a fiatal orvos majd kezet mosott és magamra hagyott pihenni a kések villogó fényküllői között 21 odakint akkor még szeptember hamvas derűje érlelte az almafák békéjét és elhihetőnek látszott hogy minden elér önmagához de idebent alkonyattájt amikor elérkezett a tűk és a csipeszek hatalma süvöltő havazás támadt
