Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - Gál sándor: A rák évada (vers)
I Gál Sándor A rák évada 1 nem a hiány és nem is az üresség hanem az ismeretlen vagy inkább a fölfoghatatlan az eltévedt idő vagy amit annak véltem megtörtént ahogy megtörtént akárha hajnalok égi jege de nem a távoli horizont foglalatában hanem a szervek élő mikrovalóságában és az ellene való lázadás a megismerés után a tény sötétje hogy a túlélés esélye egy késvillanás 2 maradt egy arasznyi idő elrendezni az örökséget egy gondolatnyi haladék a napok hullámverésében az átadás szertartása a valós ablakok ajtók nyitott metaforájában az emlékek rögzítése minden elgondolhatóról és tudni hogy a kertet fölszántják akkor is ha minden távolság és minden lehetőség véget ér 3 a szívdobbanás visszhangja hová s meddig ér el és mi él tovább e visszhangtalanságban a kérdés visszafordul önmagába s ha volna felelet lényegét ki rögzítené e némaságban nem az értelem mert hisz az véges hanem az ösztönök gén-rácsozata a kétely és az örök dac 4 ott álltam a hajnal előtt hétszer tíz év súlyával a szívemben az ősz szitáló derengése fölemelkedett bennem a létezés és az elmúlás égő törvényének fonatában és rávetült a történések végtelen csendjére
